Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 11. szám - Nagy Miklós: Javaslatok az egyházkerületi közgyűlés előtt

-101-O■ OCT j.

Nagy Miklós: Jayuslof&k az eyyUaskrrületi közgyűlés elölt.

fi ^ \

Javaslatok az egyháüerületi közgyűlés előtt.

Régi panasz, hogy magasabbfokú közgyűléseink is kénytelenek a tárgyalási idő legnagyobb részét adminisztrációs és helyi jellegű kérdések elintézésére tékozolni, s e miatt szinte sohasem juthatnak átfogó jelentőségű, elvi kérdések komoly, részletes megvitatásához. Természetes hát az a törekvés amely az aprólékos ügyek elintézését kisebb bizottságokra szeretné bízni, hogy alkalom és idő legyen a közgyűlés előtt elvi állásfoglalásokra, nagyjelentőségű kérdések megtárgyalására.

Ettől a közismert törekvéstől bátorítva a szeghalmi református Péter András-gimnázium tanártestülete néhány elvi jelentőségű javaslatot terjesztett fel az egyházkerületi közgyűléshez. Ez az öt javaslat a gyakorlati éled talajából nőtt ki, de eldöntésüknek nagy elvi jelentősége lenne. Éppen ezért tartottam kívánatosnak, hogy bemutassam a tanárság- és az egyházkerület közvéleménye előtt, mert csak így remélhető alapos, minden részletre és vonatkozásra kiterjedő megvitatásuk.

Talán túlzásnak tűnik majd fel egyesek előtt, hogy mindjárt öt ilyen javaslattal is megterheljük őszi közgyűlésünket. Mentségünkre szolgáljon azonban, hogy javaslataink közül kettőt már a tavaszi közgyűléshez felterjesztettünk, de akkor visszakaptuk, mert nem az igazgatótanácson keresztül küldtük. Lehet, hogy más meggondolások alapján minősülnek javaslataink céltalannak és feleslegesnek. Ebben az esetben már a tanügyi bizottság leveheti a napirendről. A mi tanártestületünk azonban úgy érezte, hogy legalább a tanügyi bizottságnak, amely a tankerületi közoktatásügyi tanács hivatását is betölti egyházi vonatkozásban, tárgyalnia kellene ezeket a javaslatokat, mert ezek éppen a mi középiskoláink gyakorlati életlehetőségeire vonatkoznak legelsőrenden. Arról is meg van győződve tanártestületünk, hogy a tiszántúli reformátusság élete és jövendője sorsdöntő a magyar élet és a magyar jövendő szempontjából. Ezért tartaná roppant fontosnak, hogy éppen a tiszántúli reformátusság legfőbb képviseletétől induljon ki kezdeményező lépés a javaslatok által érintett kérdésekben.

Leghelyesebbnek tartom a javaslatok ismertetését szószerint. Indokolást csak keveset fűzök hozzájuk, nehogy túlságosan egy oldalra állítsam az olvasót.

*

Első felterjesztésünk így szól:

Nagy Miklós igazgató 1936 őszén a Református Élet hasábjain egy cikksorozatban írt egyházunk iskolapolitikai feladatairól. Éz a

i