Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 37 hanem önmagának is, aki fáradságos munkával küzdötte végig magát három századnak eseményein, írásain, hogy megkeresse az igazságot és az erre elvezető modern és célszerű utakat. A munka anyagának rendszertani beosztása világos és könnyen áttekinthető. Az egyes koroknak nemcsak művelődési és gazdasági viszonyait vázolja, hanem elmond a köztörténelemből is annyit, amennyi a megértéshez szükséges. A bevezetésben tulajdonképpen az egész munka elvi alapját rögzíti meg. Megállapítja, hogy a köznevelés mindig a társadalomgazdaság függvénye. Ugyanakkor azonban védekezik a marxi elmélet ellen. Kijelenti, hogy nem a szakoktatásnak történetét akarja megírni, hanem a közgazdasági szemlélet megjelenéseit és koronként való ilyirányú fejlődését a magyar léleknek, általános történelmi kialakulásban. Vázolni szeretné azt az érdekes történelmi folyamatot, amely megmutatja, miként hatnak a személyi életkörülmények, a nemzet politikai fejlődése, az eszmeáramlatok arra, hogy egyesekben és a tömegekben a gazdasági gondolkodás kifejlődhessék. A könyv lapjain éles körvonalakban jelennek meg a magyar léiek átalakulásainak fontosabb periódusai, érdekes személyei és értékes írásai, amikben szenvedélyes gyűjtő gyanánt, mindenütt keresi mindazt, ami a magyar közgazdasági gondolkodás jelen valóságára vonatkozhatik. Azért, hogy helyes képet nyerjünk a munka lényegéről és tartalmáról, de különösképpen azért is, hogy e folyóirat olvasói kellőképpen legyenek tájékozódva, tekintve, hogy ez eszmekörtől távolabb eső szellemi területeken működnek, helyesnek gondolom, ha a munka rövid tartalmi részletezését adom az alábbi sorokban. A történelmi fejlődés fonalát a szerző a hűbériség rendszeréből kiindulva veszi fel azt állapítva meg, hogy a hűbéri rendszer a XVII. század második felében záródik le tulajdonképpen. Ekkor születik meg a világgazdaság kora, ami napjainkban érte el fejlődésének csúcspontját. Magyarországon pedig a gazdasági gondolkodásra való ráeszmélés és az arra való nevelés tendenciája a XVIII. század közepétől észlelhető. Hiszen az ázsiai nomád rendszerű állattenyésztésből a magyarság csak ekkor kezd áttérni az európai rendszerű földművelésre. Részletesen írja le aztán a céhnevelést. Talán túlzottan emeli ki az abban jelentkező nyerseséget, durvaságot, elfelejtve azt, hogy ezek a tulajdonságok mindig az ember és nem az elmélet hibái, és hogy a mai elfínomult korban is bőségesen lehetne adatokat felsorolni, példát a szenvedélyek és műveletlenségeknek elfajulásaira. Viszont nem érzékelteti a céhrendszernek azt a nagyjelentőségű szociális hatását, hogy a numerus clausus, a limitáció és súlyos megtorlások által, a vagyon egyenletes és arányos elosztódását és az ipar megbízhatósága mellett az emberi értékek kitermelését is biztosította. Foglalkozik a tőzsérekkel, mint a kereskedelem színtiszta magyar képviselőivel. Végül megállapítja, hogy ez időben még a művelt főnemességben sem volt meg a lelki adottság a gazdasági tények megértésére és az ily koreszmék megbecsülésére. Kiemeli mint kiváló jelenséget, Bethlen Miklóst, aki önéletrajzában már a colberti eszméknek világos fogalmazását adja meg. A továbbiakban a merkantil eszmének a nevelésre való hatásáról ír, s felteszi a kérdést, vájjon nevelhető-e fajunk vállalkozó szelleművé? Bár nem volt a magyarnak kapitalista hajlama, mégis lassan fejlődést mutat ebben az irányban is. A merkantilizmus hatása alatt az eddig mindig csak elméleti síkban mozgó nevelés közeledik ahhoz a felfogáshoz, amely a nevelésben is a hasznossági elvet keresi és munkakedvre ösztönöz, ami a filantrópikus iránynak nevelési rendszerében jelentkezik, amely már kezd szakneveléssé is válni. Ismerteti első gazdasági jellegű nevelőintézményünket, a szempei collegimnot. Leírja mezőgazdasági művelésünknek elmaradottságát és Tessedik Sámuel fellépésének lelki rugóit. Tárgyalja Magyarország helyzetét Bécs merkantilista rendszerének bilincsei között és ezzel kapcsolatos ráeszméléseket a gazdasági érdekeknek nagy jelentőségéről, amelynek eredménye aztán, a nemesére felhalmozásának merkantil elve hatása gyanánt, a Selmecbányái
