Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 10. szám - Dr. Muzsi Piroska: Új törekvések a nemzeti szocializmus nőnevelésében
382 Dr. Muzsi Piroska: Új törekvések a nemzeti szocializmus nőnevelésében kozása nem válik külön, a gondolkozás is érzelmi mozzanatokkal van átitatva. A tipikus női lélek engedi, hogy a világ dolgai hassanak rá, élénken veszi fel, nem áll velük kritikusan szembe, sokszor összeolvad a világ benyomásaival. A női lélek a „Geistgemüt“ fogékonyságával fordul a jelenségek felé : egészében fogja fel, éli át, képszerű voltában sejtelmesen érzi meg azt az erőt és tartalmat, amelyik mögötte rejlik. Irtózik mindentől, ami a gondolat és érzelem, vagy a valóság egységét megbontja. Ezért idegen tőle az analízis, az elvontság és a reflexió. A megérzés és intuíció igazi területe az emberi lélek világa : ez a tér az, ahol a női intelligencia otthon van. Bele tudja magát élni idegen lélek rejtelmeibe, megérzi, és átveszi az idegen életritmust. Ezt a magatartást azonban átviszi a világ egyéb dolgaira is. A férfiak intelligenciája a dolgokban általános törvényszerűségeket keres, kiszámítja, felméri, fogalmakra bontja, hogy hatóerejüket saját céljaira használja fel. Annak az értelemnek a világa a technika, a női értelemé az élőlény világa. A férfi megismerésének célja a kutatás, a tárgyi tudás. A női ismeretszerzés célja a „Bildung“, a személy lelkivilágának felépítése, mert a tárgyi értékeket személyi értékre váltja fel. A férfi lelki életének eredménya a mü, a tárgyi teljesítmény; a nőé az önmagába forduló lét, a lelki atmoszféra, amit maga körül teremt. Amíg a pásztorok elmentek, hogy hirdessék az Igét, addig Mária a szívébe zárva őrizte meg. Ennek a lelki alkatnak megfelel a női gondolkozás formája, amit „Gestaltdenken“ szóval jelöl (Otto Weininger redivivus). Egységükben fogja fel a tárgyakat, nem boncolja, nem tagolja fogalmakra, á szemléletben a belső tartalom kifejezését látja, úgy, ahogy Goethe gondolta : a jelenségek hozzáférhető képszerű voltában megfoghatjuk a mozgató erőt, célt, rendeltetést, az egész valóságot. Valami ahhoz, hasonló, mint mikor Goethe előtt villanásszerűen felmerült az ősnövény képe : olyan meglátás, mikor egy értelmet adó mozzanat a jelenségek egész csoportján végigvonul. Palm eljárása kirívóan magában foglalja a típusalkotás erényeit és hibáit. Erénye az, hogy bár ismert tényeket foglal össze, ezeket a tényeket új összefüggésbe állítja, és az egyes lélektani tényeknek egységes szempontból akar értelmezést adni. Mivel ösztönszerű lelki tulajdonságokra akarja felépíteni a nevelést, azt keresi, ami az. ösztönös életben jó, ami a társadalom és kultúra számára a női lélekből pozitív értéket jelent, és hasznosítható. Ez természetesen egészem egyoldalú, de a nemzeti szocializmus naturalizmusának teljesen megfelel. Itt nincs többé az eszményeknek olyan világa, amelyik ellentétképpen áll a természeti világ felett: maga a szellemiség is az „élet“ produktuma. Ezért jellemzők ezek a sorok : „Egy új női kultúra nem sarjadhat abból, hogy a tiszta szellemiség léggyökereit bocsátjuk az égbe, hanem abból, hogy a földből szívunk új életet, hívek maradunk a földhöz.“5 A nevelés nem természetadta hajlamok leküzdése, 5 Kultur u. Erziehung d. Frau, 12. 1.
