Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 37t Egy másik előadásban (Bartucz Lajos egyet, tanár. M. N. Múzeum Néprajzi Tárának igazgatója) a magyar fajról hallottunk. Kevert faj vagyunk, de mégis a turáni elem a legtöbb bennünk. A magyar nyelvről (Klemm Antal egyet, tanár), az öt világrész magyarságáról is (vitéz Nagy Iván miniszteri titkár, a Magyarok Világszöv. főtitkára) hangzottak el előadások ; továbbá a magyar államról és a magyar társadalomról is (Weis István miniszteri osztályfőnök). Eredeti megállapításokat tartalmazó és az érdeklődést állandóan ébrentartó előadás volt ez utóbbi: megismertette velünk az előadó a parlamentárizmus, a társadalmi osztályok és a vármegyei élet hibáit. A magyar festészet remekműveivel vetítéssel kapcsolatban (Kampis Antal műtörténész) ismerkedtünk meg, majd a magyar néprajz- és népművészettel is (Győrffy István egyet, tanár). Sürgette egyetemi tanszék felállítását a néphagyomány és a népismeret számára. Felhívta azonkívül a hallgatóságot arra, hogy szeresse mindazt, ami vonatkozásában népi, mert erőt, magyar erőt rejt az magában. A magyar közegészség fejlődéséről és annak célkitűzéseiről (Johan Béla államtitkár) szintén kaptunk felvilágosítást. Öt év múlva minden faluban ott lesz a Stefánia vagy a Zöld-kereszt. A magyar iparművészet kérdése is ott szerepelt az előadássorozatban (Bichter Aladár iparművészeti főiskolai tanár, a Magyar Iparművészek Orsz. Egyesületének alelnöke). Fölötte lebilincselő volt a magyar énekről szóló, háromórás felejthetetlen előadás (Bárdos Lajos zeneművészeti főiskolai tanár). Az eredeti magyar dal nagy kincsünk, mégis csak kevesen vannak tájékozva arról a nagy munkáról, amelyet Bartók és Kodály, a magyar zene igazi apostolai, végeztek, és amelynek eredménye 12 ezer valódi magyar dallam. Ezen munka ismertetése után szó volt a karénektanítás nagy jelentőségéről. Az énekkarok kitartó munkára, tevékenységre késztetik az énekest ; aki jó dalos, az jó munkás is többnyire ; az énekkarban fejlődik a szociális érzék, mert tagjai nem érzik egymással szemben esetleg fennálló osztály- és rangkülönbséget ; végül az éneklés karban ápolja az összetartást. A magyar mezőgazdaságról (Hubay Sándor, a m. kir. Külkereskedelmi Hivatal alelnöke), a magyar kereskedelemről (Koós Zoltán felsőházi tag, a Magyar Földhitelintézet nyug. vezérigazgatója), a magyar pénzügyről (Kresz Károly Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének igazgatója) igen tanulságos előadások hangzottak el. A jövő gazdasági rendszere szintézise lesz ama két rendszernek, amelynek egyikében a személytelen tőke, másikában az ember van a gazdasági élet központjában. Megismerkedtünk a magyar építészettel (Kotsis Iván oki. építész, műegyetemi tanár) vetítéssel kapcsolatban ; a mai magyar falu életével (Kerék Mihály, a Falu Szövetség titkára, a Magyar Szemle belső munkatársa). Szomorúan hallottuk, hogy a falu megszervezése eddig még nem sikerült. De megvan a remény rá, hogy az eddigi helytelen utak után a megfelelőt megtalálva elérjük célunkat. Mélyen szántó megállapításokat halolttunk az utolsó évtizedek irodalmáról, színházi kultúránkról, a filmről és tudományos irodalmunkról (Bisztray Gyula miniszteri titkár, a Magyar Szemle belső munkatársa). Nem hiányzott a pompás előadások sorozatából a magyar szobrászat ismertetése sem. (Kopp Jenő, a székesfővárosi képtár igazgatója.) A Rómában felállított magyar művészház nagyon elősegíti fiatal művészeink kiképzését. Elhangzott még a mai magyar város életének ismertetése (Lukács Ödön, miniszteri osztályfőnök, a M. Városok Országos Szövetségének alelnöke), úgyszintén „a mai magyar a többi nemzetek előtt“ címen egy külpolitikai tájékoztató előadás (Hankiss János, egyetemi tanár). — Itt megállapítást nyert, hogy külpolitikánk végre a cselekvő politika terére lépett. Az utolsó előadása után a tanfolyam végén Balassa Brúnó főigazgató a hallgatósághoz intézett szavai után kiosztotta a látogatási bizonyítványokat. Végül Hómann Bálint jelent meg az előadói emelvényen* hogy megtartsa záró
