Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Csaba József: Gondolatok az angol nevelésről
348 Csaba József: Gondolatok az angol nevelésről lődési ideálnak : alulról, az egyéni kezdeményezésen és megbízhatóságon át építeni föl egy világbirodalmat.. . * Az elmúlt nyár folyamán többféle iskolatípust volt alkalmam meglátogatni. Egy délutánt töltöttem a híres Eton-collegeban. Itt a leghatásosabb nevelési tényezők nem a tanárok és az elméleti előadások, hanem az iskola történeti miliője, az ódon termek, a gyönyörű művészi kápolna, ahol időnként a király is megjelenik. Egyszerűen csak átsétál Windsorból. Eton-college Windsor történeti árnyékában van. A közelben kanyarog a Themze és regél a múltról. A középkori utakon cilinderes diákok surrannak, és betérnek régi boltokba, ahol még régi diákősök vásároltak. A falakról emléktáblák, bevésett nevek, latin mondások ütköznek a diák szemébe. A régi udvar közepén komoran áll a Lupton’s Tower, és a sarokban csöpög egy ódon csap, a Cloister Pump, ami az az etoni diákoknak, ami a Trévi-forrás volt a rómaiaknak. Bemegyek egyik osztályterembe, amely az iskolában és Angliában is a legrégibb : 1500-ból való, eredeti állapotában használják ma is. Komor, félhomályos terem, muzeális padok, fekete faoszlop-ívek, századok íze a levegőben. A fiúk a perzsa háborúkról tanulnak. Különös érzés fogott el. Eton-collegenak kisugárzó lelke van és ez nevel. Lélekbe vágó élmény szerűséggel. Túl a falakon kertek, virágok, pázsit várja a diákokat. A gentleman nevelése a play-groundokon folytatódik. A jellem és képességek csatája folyik itt tovább. Az angoloknál ez több mint játék és testnevelés. A görög eszményhez való visszatérés ez. A férfivánevelés játéka, amely lélekjelenlétet és felelősségérzést követel. Becsületet és bátorságot. Ami egy birodalom építéséhez is kell. Mindenütt az egyéni erők kifejlesztése van előtérben. Ezt szolgálja a felsőbb osztályokban a tárgyak hajlam és kedv szerint való választása. Ez nem jelent korai specializálódást, hanem csak egy rugalmas keretet, amelyen belül az egyéni erők szabadabban bontakozhatnak ki. Nálunk minden tárgyat egyenlő mértékben kell tanulnia a diáknak, és ebben a keretben nincs szabad mozgási lehetősége kedv és tehetség szerint. Még nehezíti a helyzetet, ha minden szaktanár a maga tárgyát valósággal végrehajtja a tanulón. Ez kényszeríti bele a diákot a lélektelen és értelemnélküli magolásba, mert különben nem boldogul. Ez idézi elő a nyolcadik osztályban száraz adattömegek bevágását, hogy azután az érettségin látszateredményekkel tündököljenek. Nyolcadikban már nem lehet nyugodt, és elmélyedő munkát végezni, mert, úgymond, mindennap ennyi és ennyi tételt kell beemlézni. Itt egy-két tanár más módszere nem segít, csak az egész rendszer megváltoztatása, mert a diákok már elsőtől kezdve ebben a minden önállóságot nélkülöző szellemben nevelkedtek. Élénk életet visz azután a tanításba az egyéni jellem és intelligencia mozgatója: a verseny, amelyet elősegítenek a számtalan ösztöndíjak. Nagyjelentőségű azután az a tény, hogy a diákok egész
