Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Csaba József: Gondolatok az angol nevelésről
Caaba József: Gondolatok az angol nevelésről 347 A lélekben újjászülető protestáns magyar középiskolák új szerepével kapcsolatban most csupán a tanárok és nevelők új európai tájékozódásáról szeretnék beszélni. És itt is elsősorban az angol kapcsolatokról. Az angol nyelvet főleg a protestáns iskolák választották, ezzel is mintegy kifejezve az angol kapcsolatok értékét és jelentőségét a magyar középiskola megújhodása szempontjából. Száz éve, hogy az angolszász kultúra vette át a vezető szerepet. A modern Magyarország az angol szellem hatása alatt született meg. Széchenyi Angliából hozta magával az ihlető erőket egy új gazdasági, társadalmi és politikai rend fölépítésére. Kossuth példát mutatott arra, hogyan lehet az Ausztria által ismeretlenségbe süllyesztett Magyarországot kiemelni a homályból az európai napfény sugárzásába. 67 után ismét elfeledkeztek rólunk és a monarchiát kifelé csupán Ausztria néven ismerték. Mikor Skóciában meglátogattam egy középiskolát és beléptem az egyik osztályba, ahol éppen történelemóra volt, a táblán az európai országok vázlatos rajza volt, a monarchia határain belül nagy betűkkel, Bécstől le Erdélyig, a felírás : Ausztria. Óra végén odamentem a táblához, és kértem a tanárt, legyen szíves megengedni, hogy a monarchia határain belül meghúzzam a Kárpátok vonalát és beírjam egy ezeréves ország nevét : Hungary. Csodálkozva rámnézett a tanár és megköszönte, hogy felfedeztem számára egy új országot Európában. Mert erről van szó. Ez a vágy vitt engem is ki a csatornántúli Angliába. Hírnöke lenni egy országnak, amelyről Ausztria miatt megfeledkeztek, és Európa új látomásával hazatérni és itthon megteremteni Magyarország és Európa új szintézisét egy új és erőshitű magyar nemzedék lelkében. * A középiskolai nevelés szempontjából Anglia valami egészen külön és eredeti színt jelent Európában. Ez az angol sajátosság hozzánk, magyarokhoz, sokkal közelebb áll, mint bármelyik más ország nevelési rendszere. Történeti fejlődésünk menetébe legjobban beilleszthető, szabadságszeretetünkhöz és a magyar lélek találékony szelleméhez legjobban simul. Az angol nevelési rendszer középhelyet foglal el a többi európai típus között. A túlságos és egyoldalú állami központosítás veszedelme sem kísért, de ugyanakkor nem provinciális, hanem a szabad kezdeményezés lehetőségén belül nagyszerűen szolgálja az egyetemes nemzeti érdekeket. A tanár nem szürke hivatalnok, akinek minden lépését ellenőriznie kell a felsőbb hatóságoknak, hanem szabadon alkotó, önérzetes képviselője a maga önálló munkaterületének. Ezért a típusért harcolunk mi is. Nem új statisztikák és adminisztrációs bonyodalom hozzák el az új világot, hanem egy hívő, önérzetes és képzett tanárnemzedék, amelyben bízni lehet és kell is a felsőbb hatóságnak. Angliában alulról, a társadalomból, magánosok áldozatai révén indultak el nagyszerű vállalkozások, amelyek iskolákat teremtettek, és egy-egy területen fellegváraivá lettek az angol autonóm műve2*
