Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Szemes Gábor: A népiskola életszolgálata és a természetrajz, gazdaságtan, háztartástani-ismeretek módosított óraterve
342 Szemes Gábor: A népiskola életszolgálata szükséges volt a helyesírás és nyelvi magyarázatok óraszámának a felemelése. E rendelkezést életrehívó másik indítóok pedig abban a viszszásságban gyökeredzik, melynek folytán szinte egy és ugyanazon anyag a III—IV. osztályban a beszéd- és értelemgyakorlatok, valamint a természeti és gazdasági ismeretek körében párhuzamosan szerepeltek. Ennek megismétlődését a jövőben a vonatkozó rendelkezés megszünteti, és egyben szorosabb kapcsolatot is teremt az egymáshoz közel álló két tárgy között. A vonatkozó rendelet szerint: ,,A két tárgy közös ismeretköreinek összevonásával ugyanis a tanulók áttekintése, az anyagon sokkal alaposabbá válik, másfelől pedig az életben szükséges gyakorlati alapismeretek tanítása egységesebb lesz, és nem kell az összetartozó ismeretek korai szétágazódásától tartani.“ Nézzünk egy pillanatra ennek a kérdésnek a mélyére, vizsgáljuk meg, hogy minő érveket sorakoztathatnánk fel ama gondolat megvédésére, hogy kívánatos volna az 1925-ös Tanterv és Utasítás tantárgy beosztásának változatlan megtartása, sőt továbbmegyek és állítom, hogy inkább növelni, mint csökkenteni lett volna kívánatos ez órákat. Közismert tény, hogy népünk még ma is tartózkodó a gazdasági téren annyira kívánatos újításoktól, korszerűbb, modernebb gazdálkodási eljárások bevezetésétől. Népünk maradiságának oka többek szerint abban gyökeredzett, helyesebben még ma is abban gyökeredzik, hogy mai felnőttjeink annakidején nem láthattak népiskoláikban elegendő kísérletet, mert a régi idők tantervei erre lehetőséget nem igen adtak. Az 1925-ös Tanterv és Utasítás megjelenése rendkívül nagy haladást jelentett. Több helyen olvashatjuk sorai között, hogy mindenütt, ahol arra lehetőség van, kísérletezzünk, cselekedtessünk, különféle munkálatokat végeztessünk tanítványainkkal, hogy a cselekvő szellemiséget fejleszthessük ki bennök. Amúgy is hajlamosak vagyunk a szóhazafiságra, kimondottan jogász nemzetnek könyveltettünk el a múltban is. Klebelsberg gróf gyönyörű szavakkal állította egymással szembe a múlt álmodozó, csodaváró magyarját a passzív lelket, a kutató, kereső, újítani akaró, és így teremtő, aktív lélekkel. Kultúrpolitikájában előkelő helyet törekedett biztosítani az élet valóságos ismeretének, melyet nem a humán, hanem elsősorban a reál-tárgyak adnak meg. Az új magyar politikának is a mindennapi, gyakorlati élet problémái váltak ú. n. tengelykérdésekké. Hirdetjük, hogy ősi magyar földön új magyar életet akarunk. Hogy földünk, iparunk és tőkénk vérszerinti egységéből megteremtjük az új magyar munka-államot. Előkelő helyet kell, hogy kapjon mindenekelőtt tehát a föld. Nézzük már most az érem valóságos oldalát. Ha végigtekintünk nemzetéletünk társadalmi csoportjainak szellemi-gyakorlati felkészültségén, meg kell állapítanunk, hogy iparosaink és kereskedőink
