Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Dr. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopédia
Dr. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopédia 335 Pictus, mely a Janua metodikai elvét képszemléléssel egészíti ki; óriási hatása volt ennek, mert a tudományos áttekintésnek ez volt az első illusztrált ábrázolása. Comeniusban megvan a vallási, nemzeti és nyelvegységnek abban az időben még utópisztikus gondolata. Mindez a chiliasztikus vallási felfogásból táplálkozik, mely arra ösztönözte, hogy közeledvén az emberi sors beteljesedése, az emberi erőt felülmúló művet alkosson rendszerében, és hogy művével is segítse a jobb állapotokat megérlelni. A kulturális alapvetés tehát megvolt, de ez nem kisebbíti Apáczai érdemét. 3. Magyar Encyclopédia. A tudományok összegezését, amit Apáczai a Magyar Encyclopaediában ad, valamint tudományos felfogásának eredetiségét ebben a korrajzban nem vázoljuk és nem vitatjuk. Minket az a magával ragadó viharzó szellem érdekel inkább, mely soraiból, elsősorban az Előszóból felénk árad, akár önmagára, akár reá ható tanítóira emlékezik, akár hosszú időn át érlelt terveit vázolja, s itt a hosszúságról csak viszonylagosan lehet szó, mert halálakor is csak harmincnégy éves volt. Jellemző az egyénre, ki s hogyan hat reá. Az Előszó soraiból szép, meleg színekkel emelkedik ki Porcsalmi András nemes alakja. Apáczai, a már gyermekkorában éles, kritikus elme, hogyan is tudná elfelejteni tudós tanítóját ,,a mély tudományú jeles férfit“, aki őt „házában nyájas társalkodásra méltóztatván az ő mélységes tanulságának kincseit, t. i. magaszerzette jegyzőkönyvét mutogatá, amelyben többnyire minden tudomány foglaltatott“ és őt e példa követésére „szívreható szavakkal ösztönzé“. Íme a tanító, aki lehajol a tanítványhoz, hogy azt magához emelje, neki utat mutasson. Gyulafehérvárt is talál egy kiváló tanítót, „kiben szinte úgy lángolt a tudományok szeretete“, mint első oktatójában. Egy tanító példáját sem hagyja figyelmen kívül. Kolozsvárt jegyzeteket ír, Gyulafehérvárt pedig, mikor Bisterfeld Henrik elmondja, hogy ő már tizenhatéves korában könyv nélkül tudta Alstedius Tudománytár könyvének foglalatját, Apáczai sem akart mögötte maradni, s mint maga mondja : „de én ugyan nekidühösödvén Alstediusnak nagy tudománykönyvét megragadtam, olvastam a regulákat, amelyek kezdetitől fogva a hangmesterségig benne foglaltatnak, és maga e munkában testem-lelkem elfáradott, rövid idő alatt szorgalmatosán kiírtam“.6 A szorgalmatos kiírás után „megújul“ benne Julius Caesar és Nagy Sándor példája. „Oly hatalmasan indítják a becsületszerető szívet a jeles embereknek fényes példái.“ Az ő becsüietszerető szíve is megindul Géléi István példáján, ki őt külföldre segítette és Árkosi Benedeken, ki őt tudományos munkájában, főleg a 0 Érdekes, hogy a megtanulni való anyag leírását, mint az öntevékenységnek egy korai formáját gyakran ajánlja Apáczai is, Keresztúri is korának másik kiváló pedagógusa.
