Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Dr. Hamvas Gyula: A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában
Dr. Hamvas Gyula: A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktiv munkában. 27 A magyar életpélda telik be Rákóczi sorsában, ki az örök tragikum egyéni képviselője. Örök magyar érzések hangzanak ki belőle. Alakjának esztétikai szemlélete a magyar életsors költői alapelemeire utal. A vitézi élet ujjongó, szilaj és tüzes hangulata enyhül le Rákóczi sorsában, csendesebb akkordok felé egy rezignáció halk tónusáig. A menete ennek az életstílusnak teljesen magyar. Sorsában sajátmagát keresi és találja meg a magyar, ahol nem ismer rá önmagára, a fantáziájával utánaképezi. Mythost költ, felsőbbrendűnek teszi meg Rákóczit, hőst készít belőle, és azon keresztül szemléli önmagát. b) Rákócziban a Zrínyi és Rákóczi-család szülöttét vizsgálja Ravasz László. Történelmi miliőt vázol fel. Látja a diadalmas Habsburg uralkodót, az ezer sebektől vérzett magyart és érzésével ott van az egyedül való Rákóczi sorsa mellett. Rákóczi egyedülvaló és egyetlen egy Bocskayval, Bethlennel szemben, kik mögött ott van Erdély és ott a segitő török ; a vezérlő fejedelem pedig csak sajátmagára támaszkodhat. A gigantikus ellenféllel szemben is erős a lelke, de ez az erő kifelé csak a drámai feszültség idegeiben mutatkozik, szelídsége, nyugodt modora nem árulja el lelke igazi erőösszegét. A művészi meglátás erejével nyit meg ebben a klasszikus műdarabban a nagy író olyan világot, melynek útjai nem mindennap járt ösvények. A magyar szellemélet hőstalkotó kultuszának szent munkájába pillantunk bele, melynek erkölcsi atmoszférájából született meg az örök Rákóczi. A fejedelem szellemi arculatára itt új színek reflexe hull, és új hatásokat ír a lélekfelületre. Ez a mű valóban a magyar história egy tragikus korszakának és hősének újat teremtő probléma-megoldása, mely művelet a történelem zárainak felpattanásával megidézte a kor történelmi erőit, és az alkotó fantázia fényében kutatta és találta meg legmélyebb értelmüket, hogy minket a nemzeti érzés magasbaszökő ívén lendítsen tova. A felvetett tételünk megoldásküszöbénél a kifejtett erők vizsgálata a következő végakkorddal zárulhat. A történelmi könyvek szellemi eredményeitől a világos nemzeti öntudat eléréséig nagy távolság van. Ezen a distancián a lélek hamar átrepül, ha a nemzet létével kapcsolatos esemény ad szárnyakat. Menekülünk a tiszta öntudat felé, mert a közösségbe való egyéni hivatásunk felfedezése nagy sorsdöntés, és csak ezen a fokozaton történhetik. Egy ilyen belátás adja az élet harmóniáját, teljes akciószabadságát, egyben része lehet a nemzet fejlődésének, ha mindazok, akik a magyarságukat szent fogadalom-tétellel állják, ugyanúgy egyformán a világos nemzeti tudat felé törnek. Egyéb feltárt erőket szemlélve állapítsuk meg, hogy a történelem a módszereivel nem tud olyan mélyen a dolgok és emberek belső valóságához hozzájutni, mint a művészet. Ez a távlatokban félig-meddig elvesző olyan összefüggéseket állít elénk, melyekről már lemondott az emberi értelem. Vájjon nem kell nekünk a korok rekonstrukciójában olyan világokba
