Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban

Csanády Sándor: Hajszálcsöiesscg az irodalomban.

319

jubileumi díszkiadásában jelent meg. Az I. kötet 120. oldalán, szinte a számos bujálkodó jelenet megokolásaként, Freud elvére hivatkozik. hogy t. i. minden a szekszualitásban gyökerezik a lélek mélyén, így is ír regényében. Lelki gátlás nélkül beszéli el szerelmi kalandjainak minden mezítelenségét és mozzanatát. A 139. oldalon pedig a művészetet úgy határozza meg, hogy az az egyén életlátásának közlése a társadalommal valamely érzéki közeg útján. Hogy az író egyéni életszemlélete benne van a műalkotásokban, nem vitás, de ez még nem a művészet teljes tartalma és nem végső feladata, legfeljebb Szántó Györgynek szolgálhat igazolásul, hogy Freudot bevezette az irodalomba. A 203. oldalon az érdekességet jelöli meg a legfőbb kelléknek. Ez is igaz, de nem liberális értelemben, sem liberális gyakorlatban. A 162. oldalon Szántó György az európaiság nagy jelzőjét is kiállítja önmagáról. Hát igaz. Sokat látott, sokat forgolódott ember ; de ebből az európaiságból nem jutott a részvétnek egyetlen szava sem a magyar nemzet számára a nagy tragédia idején, pedig Kun Béla emberei közül sokat ismert személyesen, fel is sorol jónéhányat Göndör Sándorral együtt, de a bátor és őszinte színvallás helyett a politikai járatlanság gyermekded alibijét mutogatja felénk. Pedig nagy és szent haraggal is el tud telni. Akkor, ha valaki írói becsvágyát nem méltányolja. Ennyit Szántó György könyvének szelleméről, mely a II. kötet 9. és 108-—09. lapjain végképpen belegázol a keresztyén erkölcsbe.

Elgondolkozva tesszük le Harsányi Zsolt könyveit is, ha Liszt Ferencet, vagy Magdolnát végigkísérjük az élet útjain. Sok az árnyék.

Laczkó Géza Királyhágójában is elegyítve találjuk a szépirodalmat az „egyéni életlátás“ eleven ábráival.

Kitűnő alkalom kínálkoznék Bállá Borisznak A megsebzett és Eötvös Karthausi című regényének összehasonlítására is; hamar kitűnnék, hogy melyikben van több poézis és nagyobb mélység. Sőt az előadásukra is kitérhetnénk.

De volna észrevétel Nyíró Józsefnek a vousseau-i természetességet mutogató Uz Bencéjére is. A Havasok könyvének mesteri novellái is mutatnak itt-ott hajszálcsövességet, amit csak azért említünk meg, hogy korunknak egyik legnagyobb és legtisztább szívű íróját is meg-megejti a liberális irodalom gravitációs ereje.

Makkai Sándor is mesteri tollal és mély történeti szemlélettel írja regényeit. Egyik utóbbi is, a Magyarok csillaga, a magyar életsors megrázó gondolatait, ma is élő és fenyegető problémáját hozza elénk. Döbbenet járja át lelkünket, de éppen azért erőt érzünk gyűlni a tagjainkba. Regénye tanulság és komoly üzenet, minden napi politikán felül. Miért kell hát a legdrámaibb jeleneteket az irodalomban immár szokványos erotikumból kilobbantani? Más motiválás talán nehezebb, de nagyobb művészi erőre valló lenne.

Másrészt megjegyezzük, hogy a szerelmi érzés a legtermészetesebb motívum a szépirodalomban, mert a novella nem legenda, s a regény nem hitbuzgalmi olvasmány.