Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban

320

Csanády Sándor: Hajszdlcsöoesség az irodalomban.

De más a szerelmi érzés, és megint más az erotikum. Emberek jellemének lehet egyik is, másik is alkateleme, de az utóbbi a legtöbbször önmagáért, mint csalogató étel fordul elő a liberális irodalomban.

Éppen azért csodálkozunk, hogy Zsigray Julianna A római századosban az Olajfák-hegyének misztikumát és az egész regénynek mély hangulatát bántóan megzavarja a sárgaruhás asszony alakjával és éjtszakájával.

Ma könnyen, hamar, felelősség és művészi gond nélkül születik a legtöbb könyv, a nagyobb tehetség jegyében. A kevesebb számú tehetséges író mellett valóságos írónagyiparosok és könyvkisiparosok támadtak. Szédelegve állunk meg egy-egy karácsonynak könyvtermése előtt. Ha a minőség is olyan volna, mint a mennyiség, még az utcákat is koszorús költők söpörnék, és a házakat is jeles írók zsindelyeznék.

Ha azonban komolyan szemlét tartunk a könyvek között, és nemcsak a klikk-kritika szemszögéből vizsgálódunk, és nemcsak a kiadók reklámjában elkiáltott méltatás után indulunk, mely rendesen valami újszerű írói sajátságot szabadalmaz, hanem elsősorban azt kutatjuk, hogy szent elragadtatás hevében született-e a könyv, teremtő ihlet remegett-e a költő szívében, akkor meggyérül az értékes könyvek száma.

Régi nagy klasszikus íróinkat és költőinket a régi kortársak bírálata minden ízületükben megvizsgálta, de úgy tapogatja körül őket a mai kritika is. Csakis őket. Igaz, hogy iskolásízű műbírálat ez. E címen azután le is vetkőzte magáról az irodalom ezt a kényelmetlen és körülményeskedő kritikát. Sokan azt állítják, hogy az ilyen akadémikus műbírálat inkább a szabványos jegyeket, semmint a tehetség jeleit keresi és méltányolja. Ha azonban elvétve hibázik is ilyen tekintetben az akadémikus műbírálat, sokkal nagyobb baj, hogy a könyveket ma úgy dobálják a mérlegre, mint a pesti vásárcsarnokban a káposztafejeket. A mérleg nyelve meg se áll, máris új káposztafaj kerül az előbbi helyére, és elhangzik az ítélet : bőven megvan. Amivel több, legyen ráadás. Ez a ráadás pedig valami „különlegesség“, mely megnyugtatja a vevőt a könyv értékére nézve.

így született meg részben a könnyű fajsúlyú, pusztán csak szórakoztató, másrészt pedig a kevés poézissel biró, értekező szépirodalom, mely igen vékony szálakkal függ össze a művészettel, azzal a művészettel, mely az emberi életnek legmélyebb értelmű beszéde, mert az író és a költő nemcsak a jelenben él, de visszalát a múltba, és előreérez a jövőbe is, mert amikor alkot, lelke belemerül, belefeledkezik az emberek fölött elsuhanó idő üzeneteibe is.

Ennél tökéletesebb beszéde csak az evangéliumnak van.

Ha azonban az irodalom vissza nem fordul a mostani útról, lesz belőle olyan üzleti tevékenység, mint a hamis kötvényekkel, vagy a tőzsdei papírokkal való üzérkedés.

Nem véletlen jelenség az sem, hogy a legtöbb jelenkori író alig