Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
Bmtók J Miklós: Individualizmus és univerzálizmus a nevelés szempontúból. 299; ez a distinctio egész eddigi gondolatmenetünket, amennyiben az univerzáliák, mondjuk kategóriák között mi is fokozatokat állapítottunk meg. És itt hágunk fel problémánk csúcsára : a faj, a nemzet vájjon ontológiai, vagy merőben logikai kategória-e? Azaz valóságos tény-e, vagy pedig merő szellem és gondolat? A magyarsággal mint fajjal a múltban senki, napjainkban kevesen s csak alkalomszerűen foglalkoznak. Mint nemzettel többen, annyira, hogy nem is nagyon szeretjük a magyart fajnak nevezni, helyette inkább nemzetnek. Mi a különbség e kettő között, s miért otthonosabb nálunk múltban és jelenben a nemzet fogalma, mintsem a fajé? Ha az univerzáliák rendszerében olyan sorrendet követünk, hogy alól vannak az ontológiaiak s ezeken felül a logikaiak, akkor a faj kétségen kívül lentebb áll, tehát ontológiaibb kategória, a nemzet pedig fentebb, tehát közelebb áll a logikai kategóriákhoz. A fajt ugyanis számtalan kézzelfogható adottság produkálta millió és millió éven át az első sejttől a mostani bonyolult faji képletekig. Megmérhetetlen fénymennyiség, amely az illető földterületre kiszámíthatatlan idők óta mindig egyformán áradt, a levegő, a föld és a víz sajátos összetétele, amely az idők kezdetétől máig sem változott, a növényzet és az állatvilág, a klíma, s az évszakok azonos volta mind állandóan táplál és öntözget egy-egy embercsoportot, amely természetszerűleg fejlődött és vált másszerüvé, mint más területen élő embercsoportok. Ha Istennek semmi előzetes akarata nem lett volna, hogy fajták keletkezzenek, tehát egy emberpárt teremtett azonos testi és lelki alkattal, akkor is előálltak volna a fajták, mint ahogy előálltak az állatok és a növény között. Amikor tehát egy ember ma világrajön, magával hozza ősei egész sorának egyetlen sejtbe sűrített életét, sorsát s történelmét : mi volt ránézve előbb, faja determináltsága, vagypedig őrnaga? Nemcsak logikailag és ismeretelméletileg, hanem időben és valóságban is előbb létezik a fajta, mint az egyes ember, mert a faj ezer meg kétezer esztendős, s utána mintázódik a ma és a holnap születő emberek arca. Mily üres frázis, a tények előtti vakság azt állítani, hogy fajta nincs, csakis egyes és általános ember van, hogy a faj csak fogalom, név és elvonás, amely név alatt semmi megfogható, konkrét valóság nincs ! A nemzet mint univerzális létező az előbb jellemzett sorrendet követve, magasabban álló kategória, mint a faj. A többletet az adja, hogy a faji adottságokhoz szellemiek jönnek, melyeket a faj termel és magával századokon át egybeötvöz. A szellem és az anyag egymásra való hatása kölcsönös, egyrészt a szellem formálja az anyagot, másrészt az anyag szabja meg a szellem lehetőségeit. A nemzet ezek szerint szellemmel átitatott faj és faji vonásokkal áthatott szellem, úgy, hogy e kettős arc vonásai nem válnak külön. Mivel a szellemnek öntudata van, a nemzet örökké múltjára emlékezik, s korái módjára tradíciókat épít önmagából, de ugyanakkor a jövő parancsait is érzi, s ezért akaratával és hitével minden percben több. A nemzet teh' ‘ olyan faj, amely tudja magáról, hogy volt és akarja, hogy k
