Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából

296 Bartók ]■ Miklós: Individualizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából.

szintén tagadja, hogy bármiféle univerzália a valóságban léteznék, ellenben többet elismer, mint a nominalizmus, mert szerinte az univerzáliák nem csak mint puszta nevek, hanem mint gondolati tartalmak, fogalmak léteznek. Az emberi elme ugyanis valaminek alapján az egyedeket összefoglalja, ennek eredménye a fogalom. A nem, a faj, az osztály egy ilyen, csupán a tudatban létező gondolati tartalom, a nélkül, hogy azok a tudaton kívül bárhol is léteznének. E két nézet megegyezik abban, hogy az univerzáliák semmiképpen sem objektumok, hanem csupán szubjektív érvényűek. Összefoglaló néven terminismus-iv\k nevezte el őket a középkor.

Az ellentmondás eddig lényegtelen, az egy homlokegyenest ellenkező nézettel válik teljessé. A realismus ugyanis állítja, hogy az univerzáliák a tudaton kívül is a valóságban objektíve léteznek. Ennek szélsőséges álláspontja szerint az általánosságok előbb léteztek, mint az individuumok, nem az történt tehát, hogy az ember tapasztalta az egyes dolgokat, aztán belőlük fogalmi úton kielemzett valamit, vagy éppen csak elnevezte valaminek, mert az egyes dolgok meg sem voltak még akkor, amikor az általánosságok már mint isteni eszmék a dolgokat megelőzve ,,ante res“ létrejöttek. A terminismussal szemben tehát az általánosságok nemhogy valóságosan léteznek, hanem valóságosabban, mondhatnók különbül léteznek, mint maguk az egyedi dolgok. A realismus egy mérsékeltebb válfaja szerint az általános nem előzte meg létezésben az egyes dolgokat, de viszont nem is marad utánuk létezésben, hanem bennefoglaltatik, azaz ,,in rebus“ létezik. De létezik, s nemcsak a megismerő és rendszerező elme vonja ki az egyes dolgokból. Továbbmenve, a naiv realismus szerint minden gondolati tartalomnak külső realitása van, azaz amit gondolok, létezik is.

Mi a teendőnk ebben a káoszban? A filozófus ráér spekulálni, gondolkodása eredménye felől senki meg nem számoltatja, de a pedagógus dolga mindig nagyon sürgős, hiszen keze alatt nemzetek és országok formálódnak. Magunkévá tegyük azt a közvetítő álláspontot, amely szerint az egyetemesség háromféleképpen létezik, mégpedig először ,,ante res“ Istenben, másodszor ,,in rebus“ a dolgokban, mint valamely egyetemes sajátosság, harmadszor pedig „post res“, azaz a dolgok után mint az azokból elvont fogalom? Megalkuvás lenne, hiszen nem döntöttük el a lényeget : melyik a több, az értékesebb, az összesség-e, vagy az egyén? Melyik az igazibb létező, melyiken keresztül kapaszkodhatik bele az emberi világ az elmulhatatlanságba, az összességen vagy az egyénen keresztül?

Szemügyre véve a dolgot, az univerzáliák között legelőször is bizonyos fokozatot, mondjuk rangsort kell megállapítanunk. Legalkalmasabb az okfejtésre itt is a példa. Vegyük például az anyagok amaz osztályát, amelyet mérgeseknek nevezünk. A „mérges anyag“ kétségen kívül egyetemes dolog, hiszen számtalan válfaja és egyede van. Miáltal tartoznak össze emez egyedek? Azáltal, hogy valamennyi mérget tartalmaz. Az a még egyetemesebb dolog tehát, amelyet