Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
Burlól( J. Miklós: Individualizmus és univerzúlizmus a nevelés szempontjából. 295 forma és keret nyilván az embertömegek olyan összefogásán épül, mely ellensége az egyesek külön céljainak, az egyesek individualizmusának, benne mindenki eszköz és sohasem cél. Előfordul tehát, hogy az uralmat az egyének helyett valamilyen egyetemesség gyakorolja annak ellenére, hogy de facto a hatalom egyesek kezében van. Németországban nem Hitler az úr, hanem az a nyolcvanmillió német, akire Hitler támaszkodik ; hatásának, erejének, hatalmának minden titka az, hogy faji ideállá sikerült lennie, akiben a fajta önmagát istenítheti. Sajátmaga vallja, hogy az örök németségbe vetett hite emelte a német nép élére, az történt tehát, hogy a németség maga személyesítődött meg benne, gyüjtőtartály lett, melyben millió és millió hit, akarat és mithosz összegeződik. Ha egyszer ezek nem őbenne futnak össze, az egész Führerprinzip üresen marad, s Hitler legendáján átlép az idő. Van tehát összesség, amely önmagában erő és képesség, s megtörténik, hogy ez veszi át a világban a vezető szerepet. Összefoglaló néven univerzáliának mondtuk, uralmát pedig univerzálizmusnak, bár közismertebb szó a kollektivum s a kollektivizmus. Ez utóbbiak azonban szűkebbkörűek, s szociológiai mellékízükre e bölcseleti és pedagógiai értekezésben szükségünk nincsen. * Kétségtelen, hogy az összes univerzáliák között a jaj az, amely Századunk zűrzavarából a legélesebben rajzolódott ki, jóllehet a marxizmus meg akarta tenni ilyennek a világproletáriátust, a szabadkőművesség pedig a pacifista liberalizmust. Próbálkoztak velük ideig-óráig a legtöbb országban, de csakhamar jelszóvá száradt, ahol pedig megmaradt, mint pl. Oroszországban, ott hazugsággá. A faji gondolat ellenben erősnek bizonyult, általa levert országok váltak győzőkké, s mint ifjú nap sugárzik országokon át, felkeltve mindenütt az alvó rügyeket. Az a kérdés tehát, hogy micsoda a faj, ehhez azonban azt kell először tisztáznunk, hogy mi az univerzália. Neve mutatja, hogy valamilyen egyetemesség, amely összefoglalja és jelenti az alája tartozó egyedeket. Ilyen az osztály, a nem, a faj, a társadalom, az emberiség stb. Ilyen a történelem, a világfolyamat és minden, amelynek csak a részei megfoghatók, maga az egész azonban nem. Eme különös mivoltuk méltán ragadta meg a képzeleteket és szorgosan kutatni kezdték : léteznek-e ezek valóban, vagy csak úgy látszik, mintha léteznének? így születnek meg a különböző nézetek, melyek homlokegyenest ellenkezői egymásnak, s melyek ebbe szépen bele is nyugodtak. A nominalismus állítja, hogy csak az egyes dolgok léteznek valóban, az univerzáliák csak nevek és szavak. Van A ember, B ember és C ember, de „az ember“, mint osztály, faj vagy nem a maga egyénenfelüliségében nincs. Nincs a világban semmiféle egyetemesség a nevén kívül, csak konkrétumok vannak, melyek mindig egyediek. Az egyetemességnek csak a neve van meg, egyedül ez az, amely belőle létezik. A conceptualismus
