Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
290 Bariók J• Miklós: Individualizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából. holnapra lettem. Annál mélyebb és igazabb valamely gondolat, minél inkább benne van a legősibb indoka, minél alapvetőbb elvek csillannak át rajta, minél szervesebben hordozza magában legegyetemesebb princípiuma által való igazoltatását. Mindezeknek benne kell lenniök a gondolatban, mint a tengerszemben a forrás ízének, vagy mint az üzenetben benne van az, aki üzent. Amelyik gondolatban nincsen semmiféle egyetemességgel való összefüggés, valamely ősi princípiumra való visszavezetés lehetősége, annak nincsen genealógiája, származásának semmi tisztessége és nemessége, olyan, mint az álhír, amelynek gazdája nincs. Hol kezdjük az individualizmus és univerzálizmus roppant kérdéseinek pedagógiai szempontból való boncolgatását, hogy a levegőből való kapás, a szubjektív ítélkezés, a tendenciózus beállítás vagy éppen a felelőtlenség vádjai ne hulljanak majdan a fejünkre? Manapság a pedagógiai irodalom, a nevelésügy köré fonódó viták jórésze pártküzdelem, és csak kevésszer elvi harc, melynek az egyéni tetszés vagy nemtetszés bevett mértéke lett ; tetszetősség és hangzatosság, szimpátia és antipátia, az újság -ingere s a vaskalaposság, divat és ellendivat mind egy-egy nyomós súly az állásfoglalás vegyes mértékrendszerében. Mi lesz akkor, ha az individualizmus és univerzálizmus kérdéseit is idekeverjük, amelyeknek politikai vonatkozásai elkerülhetetlenek, mily kavarodás támadhat, ha a hatalom, az érdek, a világnézet sorsdöntő erői számára nyitjuk meg a zsilipeket, hogy rázuhogjanak a könyvek lapjaira, betóduljanak a tantermekbe, és az érdek szóljon bele az amúgy is sokszor tisztázatlan, filozófiailag nem mindig körülsáncolt nevelői ténykedésekbe? Ha valahol az emberileg sejthető világok között, akkor itt igazán fontos a szó és a betű erkölcse, mely nem tűri az elvnélküliség légüres tereit, a hangulat és a szólamok labdajátékait, hanem követeli, hogy minden kiejtett hang és szóvá vált idea az emberi világ legmélyebb lényegében gyökerezzék. Ha valahol, itt igazán szükséges a gondolkodásnak az a méltósága és tisztessége, mely becsületüggyé teszi az eszmék végső alapjainak kikutatását és boncolgatását, leásva a logika, az erkölcstan, az értékelmélet, az ontológiai és ideológiai szempontok olyan mélységeire, ahol az emberi létezés ősforrásai megtalálhatók. Ha valahol, itt igazán érezzük, hogv nem lehet bárhonnan elindulnunk, nem a feleútról és legkevésbbé a felületekről. * Az individualizmus és az univerzálizmus problémája pedagógiai szempontból így hangzik : az egyént neveljük-e az emberben, vagy pedig az egyénen keresztül a közösséget, a fajt, a nemzetet, az emberiséget, melyben ez a szó, hogy „ember“, sohasem az egyesre vonatkozik? Az első tétel azt jelenti, hogy ami az emberi világban egyedül értékes, az az egyéniség, a kifejlett én a maga egész birodalmával, erkölcsi tudatával, értelmével, akaratával és alkotásaival, ezért a
