Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Hazai irodalom
278 Hazai irodalom. Itáliáért harcolnak és meghalnak, csak a levegőben és napfényben van részük, másban semmiben. Ház- és lakhely nélkül bolyonganak feleségük s gyermekeikkel... Nincs házi oltáruk, nem ismerik őseik nyugvóhelyét ; idegen dőzsölésért és idegen gazdagságért halnak meg ők, kiket a föld kereksége urainak neveznek, de egy talpalatnyi rög sem az övék.“ História est magistra vitae. Kunszentmikíós. Kövendy Dénes. HAZAI IRODALOM I)r. Varga Zshjmond : Bibliai vallástörténet. Debrecen, 1938. Szerző saját kiadása. 713 oldal, nagy 8°. Ara : 20— P. A debreceni Tisza István Tudományegyetem nagynevű vallástörténész professzorának e legújabban megjelent könyve szerves folytatása az 1932-ben kiadott s szintén óriási területet felölelő „Általános vallástörténet“ c. művének. Eseményt és örvendetes gazdagodást jelent e hatalmas opus a magyar református teológiai irodalomban. Külön jelentőségre emeli az a tény, hogy hiányt pótol. Hiszen mint szerzője az Előszó-ban írja is : „400 év óta a magyar protestantizmus rendszeres biblika theologiát vagy mint újabban nevezik : bibliai vallástörténetet nem produkált“. Valóban, a magyarnyelvű bibliai történeti irodalom szerfelett szegény, s rég éreztük már a szükségét egy „a tudományos kutatás követelményeivel mindenben számoló“ vezérkönyvnek, amilyennel szerző a magyar protestáns teol. irodalmat most megajándékozta. Dr. Varga Zsigmond ugyanis nemcsak a bibliai vallások történetének igen alapos ismerője, hanem annak a roppant kiterjedésű kortörténeti háttérnek is, amely a két bibliai vallás mögött áll. A hatalmas mű — 713 oldal nagy 8° — két főrészre tagozódik : I. Bevezetés a bibliai vallástörténetbe (1-—120) és II. Az ószövetségi vallás története (121—713. o.). A bibliai vallástörténet feladata — szerző szerint — a bibliai vallások életének minden megnyilvánulási formájában való leírása és tisztázása. Éppen ezért kutatási körébe tartozik minden olyan jelenség, amely a bibliai vallások kialakulásánál és fejlődésénél szerepet játszott. S mivel kétségtelenül megállapítható, hogy a bibliai vallások az ókori vallásokkal és kultúrával érintkezésben állottak, onnan hatásokat kaptak, a bibliai vallástörténet úgy tekintendő, mint az általános vallástörténet egy „speciális fejezete“. Tehát nem önálló tudomány, s módszere is az előítéletmentes, történeti, kritikai kutatásmód, amely a bibliai vallásokat sem kész adottságukban és lezártságukban vizsgálja, hanem fejlődési folyamatukban. Nem híve az ú. n. biblika teológiának, mely magából a bibliából akarja megismerni a bibliai vallásokat. Hirdeti, hogy a biblika teológia sem nélkülözheti a vallástörténeti módszert, vagyis a tudományos kutatási módszert, amely semmi elvi megkötöttséget nem ismer. E módszer célja : összehasonlítás által a vallások sajátos tartalmának a megállapítása. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a vallások, így a bibliai vallások is az emberi szellem fejlődésének a produktumai. „...A bibliai vallásokat nem lehet az előző vallástörténeti fejlődés mechanikus folytatásainak tekinteni, mint amelyekből egész természetes úton-módon kialakulhattak volna, hanem olyan új, isteni kijelentéseknek, amelyekre Isten az emberi nem előző vallásos erőfeszítései következtében szuverénül határozta el magát“ (13. o.). Mivel a bibliai vallások is térben és időben jöttek létre, különböző vallásrendszerekkel érintkezésbe jutottak ; következéskép találhatók rokonvonások, sőt analógiák a bibliai és nem bibliai vallások között. Vallástörténeti kritikai alapon az igazságtartalmat ezektől a nem bibliai vallásoktól nem lehet megtagadni. Isten kijelentéseit kell azokban is látni, de a tökéletes és „egyetlen igazság“ csak a bibliai vallásokban van jelen. S ott is az Újszövetségben, ahol maga az Isten szállt alá az ő szent Fiában, hogy idvességre vezérelje a bűnös embert. Ilyen üzenete pedig egyetlen más vallásnak sincs-(30. o.).
