Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Külföldi lapszemle
276 Külföldi lapszemle. továbbá magyar órákon tudtunk olvastatni. Éppen ezért az írásbeli dolgozatokat a legrégibb beosztásnál a legelső órákra tettük. Most ha nem is egészen, visszakaptuk az elvett 10 és 5 percet. És ez nem kis dolog. E néhány perc nagyon sok az Írásbelinél is, az olvastatásnál is, szintúgy a rajznál, kísérletnél, számtanpéldánál. Hátránya az, hogy a tanítás vége egyre jobban kitolódott. Egy óráról 1 óra 45 percre. Ez legalább most, amíg a nagy óraszám érvényben van, az ebédelést későn teszi lehetővé. Ha majd az új tanterv 31 (a két felső fiúosztályban 32) órája életbelép, akkor csak egy-liét óra fog egy órán túl lenni, de addig, míg a VII. osztálynak 36 órája van, sokszor van 6 óra naponként. Több református iskolánál még az is nehezíti a helyzetet, hogy a lélektan és logika külön osztályban taníttatik, sőt Patakon az énekórák még a felső osztályokban is helyet foglalnak. A délelőtti 6 órás tanítás nagyon igénybeveszi a tanárt is, a tanulót is. Gondolkozni kellene ennek a megrövidítésén. (Az egyet, református tanügyi bizottság 1939-i jegyzőkönyvének 15. pontja a polgárinál is elrendeli az új órabeosztást.) Sárospatak. Gulyás József. KÜLFÖLDI LAPSZEMLE A „Xeue Jahrbücher für Antike und deutsche Bildung“, 1938. 8. és 9. füzetében Alfred Heuss : „Die römische Ostpolitik und die Begründung der römischen Weltherrschaft“ c. tanulmányában Maurice Holleaux nyomán érdekesen fejtegeti, mennyire a körülmények kényszerítették ki, hogy Róma beleavatkozott Kelet ügyeibe. Nem volt ez előre átgondolt imperialista politika eredménye, hanem — kisebb incidensek kiváltotta lanyha s minimális eredményű akciók után — akkor kényszerült Róma Keleten erélyesebb föllépésre, midőn V. Fülöp makedón és Antiochos syriai király titkos szövetkezése Egyiptom fölosztására azzal fenyegette, hogy egy hatalmas, egységes tömb támadja meg Kelet felől. Hódító tervei kezdetijen még ekkor se voltak ; számos tény arra mutat, hogy valóban szabaddá akarta tenni a görög városokat, hogy így Hellasban és Kis-Ázsiában természetes ellensúlyt nyerjen a makedón és syriai fenyegető túlsúly ellen : hiszen Antiochos legyőzése után is Pergamon és Rhodosnak engedte át a győzelem gyümölcseit... A római nagyság tehát nem annyira világosfejű, hideg számításnak, mint inkább az életösztön csodás biztossággal működő mélységének műve. Mily különböző a földművelő munkájának értékelése Görögországban és Rómában, sok érdekes példával fejtegeti Kurt Schütze cikke : „Die Wertung bäuerlicher Arbeit in der antiken Dichtung.“ Maga a földművelő munka Homérosnál is becsületben áll ugyan, hiszen Odysseus is büszkén emlegeti (Od. XVIII. 366. skk.), hogy mezei munkában bárkivel fölvenné a versenyt, és Achilles pajzsán is a király szeretettel szemléli aratóit, és megbecsüléssel viseltetik munkájuk iránt; nem a paraszti munka maga, csupán a bérért való munka az, ami lealázó Homéros hősei szemében — mégis a testi munka erkölcsi értékelését egyedül Hesiodusnál találjuk : csak, aki dolgozik, szerezhet helyes úton birtokot s önálló birtokosnak lenni itt is az ideál ! ; minden más módja a szerzésnek : erőszak, háborús hódítás is, csalás, rablás elítélendő. Igazságos élet csak munka által lehetséges. Csak, aki dolgozik, nyeri el a? istenektől az A rétét, ami boldogulást, tisztességet, tekintélyt is jelent, de a kellő, igazságos lelki állapotot is (Erga 298. skk.). Platónnál fontos ugyan a földművelő, mint általában a kézműves osztály, de elkülönül a katonák és államkormányzók előkelőbb rétegétől. A görög polis polgára azért élhet szabadon az államügyeknek és az önművelésnek, mert a testi munkát rabszolgáival végezteti. Hogy a földművelő népességnek mekkora a katonai jelentősége, annak tudatára a görögök — úgy látszik — nem jutottak. Annál nagyobb a paraszti munka megbecsülése a római irodalomban, miként az itáliai életben is. Már a latin nyelv telve a földművelésből vett
