Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 271 árat fizetne otthon. A szülők esetleges társadalmi állása, vagy egyéb okok is azt eredményezhetik, hogy gyermekeik megfelelőbb nevelést kaphatnak internátusbán, mint a szülői házban. Ezek az okai tehát leginkább annak a ténynek, hogy a szülők gyermekeiket szívesen adják internátusba. Vájjon az internátus megfelel-e a szülők várakozásának? A legtöbb esetben igen. Milyen is hát az internátusbán élő diák élete? Elsősorban kötöílebb, mint a szülői háznál. Sokkal több szabálynak, törvénynek kell magát alávetnie, mint otthon, hogy részese lehessen az internátus nyújtotta kedvezményeknek s előnyöknek. Szabadságának egyrészéről le kell mondania. Alkalmazkodnia kell a társasélet szabályaihoz, bele kell illeszkednie egy közösség életébe. Ez az alkalmazkodás sokszor jóval nagyobb terhet jelent, mint az otthonban való alkalmazkodás. Viszont megvannak a nagy előnyei is. A gyermek korán tudatára ébred annak, hogy egyéni érdekeinél, önző vágyainál vannak fontosabb érdekek s célok, s ezek a közösség érdekei s céljai. Ezzel is közelebb jut a növendék az élet megkívánta követelmények megismeréséhez. Mert hiszen ha az életbe kikerül a gyermek, ott is alkalmazkodnia kell embertársai, a társadalom életrendjéhez s alá kell vetnie magát a közösség diktálta törvényeknek. A közös korai felkelés, közös étkezések, tanulás, fürdés, esetleges közös szórakozások egy internátus életében azok a mozzanatok, amelyeket a közösségi élet megkíván, s amelyek a gyermekek számára különösen eleinte bizony sokszor nagy terhet jelentenek. Másik nagy előnye kell, hogy legyen az internátusi nevelő munkának az önállóságra való nevelés. A gyermek háta mögött nincs ott állandóan az apa, vagy anya, aki sokszor szükségtelenül gyengéd, vagy agyonszereti, agyondédelgeti gyermekét. A gyermek ki van téve társai gúnyolódásának, csúfolódásának, esetleges veréseknek, de ha beleilleszkedett az internátusi életbe, éppen úgy a megbecsülésnek, s jóbarátok segítségével sok kedves napja lehet a növendéknek. Azt említettem, hogy a gyermek mögött nincs ott állandóan a szülő. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs, ki a szülőt minden szempontból ne tudná helyettesíteni. A szülők helyét kell, hogy betöltsék a nevelőtanárok, de nem olyan értelemben, hogy elkényeztessék a gyermeket. Erről még később szólok. Az önállóságra való nevelésnek korán meg kell kezdődnie, ha gyermekeinket az életre, annak küzdelmeire akarjuk előkészíteni. A gyermeknek már kis korában sem szabad megijedni minden bajtól, nem szabad kis testi vagy lelki baleseteknek túlzott mértékben jelentőséget tulajdonítania. Korán rá kell nevelni s szoktatni őt arra, hogy áz élet folytonos munka s küzdelem, s ebben a küzdelemben neki saját lábán kell megállania, ha a nemzetnek igazán hasznos tagja akar lenni. Az önállóságra való nevelés ellen vétenek sokszor az internátusok a túlzott korrepetálással, agyonsegítéssel. Másrészről igaz viszont, hogy a szülők is túlzott mértékben támasztanak sokszor igényt az internátussal szemben, különösen tanulmányi szempontból. Az internátusnak nem szabad külön ,,kisgimnáziummá“ válnia. A növendékek sokszor talán éppen azért nem figyelnek oda az órán, mert azzal vigasztalják magukat, hogy házitanítójuk úgyis újból elmondja mondazt, amit a tanár órán elmagyaráz. A harmadik feleletre váró kérdés; Milyen legyen az internátusi tanár? A tanár egész élete példaadás kell, hogy legyen. Ez a megállapítás fokozott mértékben áll fenn az internátusi tanárokat illetőleg, hiszen úgyszólván minden lépésük, szavuk ki van téve a növendékek bírálatának. Ha valahol, úgy egy internátus életén belül lehet igazán jól megismerni a diák lelkületét, gondolkozását, s éppen ezért volna ajánlatos, hogy minden kezdő tanár legalább egy-két évet töltsön el internátusbán. Ne feledjük azonban azt a tényt, hogy miként a diákot a tanár legjobban úgy ismerheti meg, ha vele internátusbán él, úgy a tanár leikéhez is internátusbán férkőzhet a gyermek legközelebb. Az internátusi tanár számára sok-sok alkalom nyílik a diák megismerésére, lelki s testi élete irányítására, tanácsokkal való ellátására. A tanár az internátusbán a szülő helyettese, s ezt a diáknak éreznie kell. A jó nevelőtanár legfőbb kötelessége a növendékkel való törődés. Nem elég csupán fegyelmet tartani,
