Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Olvastassunk-e tanítványainkkal
Dr. Horváth Károly : Olvastassunk-e tanítványainkkal. 2f>7 adni diákjainknak, akivel, amivel mindennap meghitten beszélgethetnek, ahonnét, ösztönzést, lelkierőt, bátorítást, de nyugtatást is kapnak. Ne lefelé az ingoványba, a mocsárba, hanem felfelé a magasabb rétegekbe, vallásos és nemzeti eszmék felé haladjon az ifjúság, ahol áldozatokat követelnek néha, de a hazáért minden fáradalmat viselni kell. Olyan ez a fiatal diáklélek, mint az új bor : forrnia kell, különben vége van. Aki ezen a belső forráson, megtisztuláson nem ment keresztül, sohasem lesz tiszta jellem. A léleknek a belső kiforrása ez, amelyben a nemesebb, a tisztább uralomra jut, a seprő pedig elválik és leüllepedik. Jaj annak az ifjúnak, aki ezen a forráson nem megy keresztül, sohasem lesz belőle igazi ember, igazi jellem és évtizedek múlva is szennyes, erjedő lőre marad a lelke — mondja Ravasz László. Minden nép megtalálta a maga orvosszereit ifjúsága részére, nekünk is meg kell találni. Nem kell lemásolnunk senkit, hanem magyart kell választanunk. Másra törekszik az angol, a német. Azok Robinsont és May Károly írásait olvastatják (most kapott szobrot), hiszen gyarmatosító, illetve gyarmatszerző célkitűzéseik vannak. Mi legfeljebb a dánokat, finneket utánozhatnánk, de még az sem kell. Arany János az ö Toldijában örök mintaképét adta a nemes, vitéz, bátor gazdálkodó magyarnak. Többi költeményéről (Családi Kör stb.) ne beszéljünk most. Petőfi a János vitézben örökítette meg a magyar nép egyszerű fiának vállalkozó szelleméi, becsületes lelkét, sírig tartó szerelmét, tiszta családi életét. Ugyanezt teszi több költeményében : A jó öreg korcsmáros, Anyám tyúkja, A Tisza stb. De Tompát sem hagyhatjuk ki, hogy Gárdonyiról, Móra Ferencről se feledkezzünk meg közben. Magyar falusi népünk életét több kiváló költőnk és írónk megörökítette már. Megszűnt a régi, a falusiakban csak elmaradottságot, műveletlenséget látó, ezért folvtó, csipkedő, gúnyolódó irányzat. De az is igaz, hogy a magyar rádió még nem tesz annyit a magyar földművelő nép érdekében, mint egyes külföldi országokban látjuk. (Gazdasági félórákat a Földművelésügyi Minisztérium irányítja és rendezi.) Ezért kell nekünk a magyar népre gondolnunk, nekünk, akik a magyar népet oktatjuk, elsősorban a fővárosban, mert a mi tanítványaink csak a Gyöngyösbokrétában, színpadokon, mozivásznon és esetleg néha nyáron látják a dolgozó magyar népet. Meg kell ismertetnünk diákjainkat a magyar nép teremtő munkájával, nehéz életével. Nem elég ide az irodalom, itt van a földrajz is, hol igazi képét kell adnunk a magyar földnek, nemcsak a földfelszín kialakulásának, hanem a földfelszínt átalakító népének, az emberi munka minden lehetőségének. Nem tudományos elvek és harcok, hanem a magyar nép és annak életereje, munkája, gazdasági felkészültsége dönti el Magyarország sorsát. Tudjunk kevesebbet a külföldről, de többet hazánkról és annak népéről, ne csak az ünnep-, hanem a hétköznapokról is. Ezért kell olvastatnia, olvasási a, a könyv, a komoly újság sze-
