Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára
250 Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára. a rádió reggeli hanglemezeit : vízimalom, fűrészmalom, az erdőn, kovácsműhely, favágók dala, órásboltban stb. A mai irodalom a legkorszerűbbet keresi, s éppen azért nincs is meg a régi alkotások időtálló tartóssága ! Hol vagyunk ma már egy három év előtti regénytől, holott a klasszikus és romantikus kor nagy alkotásai századokat túléltek. A versek, amelyekért mi még rajongtunk, ma, mint a divatos slágerek olcsó melódiái, alig egy év alatt elszürkülnek. Ma sok a bravúr, de kevés az igazi remekmű. Kibővült a tárgykör, s új lehetőségek tüze viliódzik fel az álom, félébrenlét, a révület kiaknázatlan területein, a tudatalatti világ vadászmezőin, mint a lelki kórtan, schizofrénia, gátlások stb. területein. A mai irodalom emberben, világban, élő és élettelen valóságban az igazán emberit s minden jelenségben az emberhez való viszonyát keresi, s azokat az emberi törvényszerűségeket tanulmányozza, amelyek az embert élni segítik. Fő ismertetőjele az életközelség és az érzelmi elem. A modern író még az Istent is érezni akarja. Szakít az időrendi egymásutánnal is a legtöbb író, vagy olyan rövidre szabja regényeinek történését, amelyben az idő már nem játszik szerepet : egy nap, egy óra. A modern irodalomban -— paradoxonnak hangzik, de úgy van — normális személy az abnormis, az egészséges jellem pedig ritka, mint a fehér holló. A sportok felkeltette vállalkozási kedv, a jelen tehetetlenségének elfojtó börtönéből való kitörés vágya él a mai nemzedékben. Utazás exotikus tájak felé, vagy a képzelet álomvilágában való kiélés és sokszor elhamvadás formájában jelentkezik. Néha egyszerű megfutamodás ez a kitörés, mint Priestley : Jó barátokjában, máskor nyílt lázadás a közöny, a hagyomány, az élet megszokott rendje ellen (Andre Gide, Jean Cocteau, Lawrance, Huxley, Gläser, Kaffka, Szerb Antal). A mai hősök a sport hatása alatt szeretik a gyors elhatározásokat (Paul Moraud, Sherwood, Anderson, Jean Prevost), mert sok köztük a világbajnok, boxoló, futó stb. Vagyis a XX. század irodalmának főjellegzetessége az indulás jegyében a bomlás, a nyugtalan keresés, az én és a személyiség teljes szétmarcangolása s az őszinteség. A XIX. század végének irodalmi formája a materializmus, a XX. századé új hitek, új álmok, új mítoszok keresése felé indította a lelkeket: a faj és a vér mítosza felé (Alfréd Rosenberg). Igaza van Duhamelnek, új irodalmi nagyüzem támadt. A kiadók összefogása világsikerekké fúj fel selejtes regényeket és drámákat, mint Földes Jolán : „Halászó macska uccája“ stb., pedig ez még a jobbak közül való. Hol vannak ma a nagy regények? — sóhajt fel Veres Péter. Voltak csak. Jó regény és elbeszélés alig van, csupa kísérletezés. Ezzel szemben a magyar valóság még ma is feltáratlan. Amit Mikszáth, Tömörkény és Móra a magyar népéletből felszínre hoztak,
