Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára
Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára. 2 lit képpen említette, hogy az írók elüzletiesedtek, Herbert Read pedig azon kesereg, hogy eladták lelkűket a politikának, s hogy az irodalom nagy általánosságban a gazdasági és társadalmi erők függvénye, de végeredményben a szellem mégis autonóm valami, és ha a szellem jelenségei betegek, a betegséget elsősorban magában a szellemben kell keresni: a közszellem romlott meg. A válság a háború után kezdődött. A háború előtti irodalom elsekélyesedett. Jöttek az izmusok, de eredmény semmi. Utána a háborús irodalom adott ugyan egy pár élményszerű könyvet a hadifogoly-élet köréből, de maga a háború nem termelt ki komoly irodalmi értéket. Nálunk van talán az egyetlen kivétel Gyóni Géza személyében, de ő sem klasszikus nagy szellem. A technika és tudomány lassan átformálta a szellemi életet is : a repülőgép, film, rádió, mélynyomás, fényképezés, új rendiség, fasizmus, nemzeti szocializmus, kommunizmus, a történeti események alkotta új Európa, a kisebbségi problémák, a tudományos nézetek gyökeres változása, a zsurnalisztika finomodása, a szociális életfeltételek átformálása stb. megannyi erjesztő kovászok az új idők új dalosainak alkotásaiban. A technika és művészetek viszonyának problémája ott kísért minden ma divatozó esztétikai vitában. A mai fiatalság szemhatára kitágult, nyíltabb, érdeklődése szélesebbkörű és gazdagabb. A humanista szellem lassú hanyatlása (a latin és görög nyelv tanításának kötelező volta megcsökkent, egyes helyeken meg is szűnt) megváltoztatta az iskola szellemét, s ezzel függ össze a mai ifjúság sportkedvének jelentkezése. Közelebbről nálunk az angol nyelv tanítása folyik párhuzamosan a göröggel, s mivel Anglia a football-sport megalkotója és igazi hazája, nem véletlen az, hogy tanulóifjúságunk körében most éli a football virágzását. A sportszellem velejárója a vállalkozási kedv és a tetterő izmosodása is, viszont a nagymértékben általánosodó sportolási láz az irodalom rovására írandó, s annak igen veszélyes versenytársává lett. Ez különösen az olvasóközönség érdeklődésének és idejének lefoglalásával okoz érzékeny veszteséget. A sport kollektív mozgalom, és sok olyan réteget von be egyetemes átütő erejével, amelyik addig érzéketlen volt minden közösségi eszme iránt, s ez a kollektivista vonás jellemzi modern irodalmunkat és a modern művészetet is, ami észrevehetően hasonlít az ősi és a népi művészet típusalkotó tevékenységéhez. A tömeghatásokkal dolgozó, tömegsikerre építő racionalizmus így kapcsolódik bele a népkultusz mindinkább erősödő célkitűzéseibe. Hasonló eredményre jutunk akkor is, ha a legújabb művészi fejlődést a tempó mértékével mérjük le. Ettől a rohanó, gyorsasági rekordőrülettől nem választhatók el a gondolatközlési módok sem. A modern költészet egyszerre tömörít és lazít, szabadforma és korlátlan szókimondás egyformán jelentkeznek benne. A szilárd forma helyébe olykor belső monotónia, tömegütemmé merevedett mozgás, gyári munkaritmussá átalakult madárének kerül. Figyeljük csak meg
