Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára
248 Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára. eredménye nagyjában egyöntetű. Ezek művei munkát is, tanulságot is, nemes gyönyörűséget is éppen eleget adnak.“ Erre én akkor : „Tanítsuk-e középiskoláinkban a modern irodalmat“ c. módszeres értekezésemben e helyütt szálltam síkra az újabb irodalmi mozgalmak ismertetése érdekében, azt állítván, hogy igenis, be kell mutatni a legmodernebb irodalmat is, mert a régebbi korok korszakait is csak ezzel lehet igazán megkedvelteim. A jelen mindig érdekesebb, mint a múlt, hozzánk közelebb álló, s nagyobb érdeklődést tud kelteni a tanulókban a saját kora, annak sajátos gondolatvilága, saját eszményi ideálja, mint a régebbi idők bármelyik korszaka, ami már a múlté, az elmúlásé, talán a feledésé, s amit már csak az emlékezet tud verőfényessé varázsolni, vagy a kuriózum, vagy a bennük rejlő egyetemes érték, de igazi, vérbeli hatást, személyes élményt csak a jelennek, vagy a közelmúltnak egy-egy érdekes eseménye, alakja tud kiváltani bennünk. Egy-egy kedvelt írója kedvéért szívesen hallja a tanuló kortársai szavát, gondolatát, esetleg az azzal ellentétes megnyilatkozásokat is... A ma ízlése s érdeklődési köre más, mint a régebbi időké, és ezt az érdeklődést, ezt a más utáni vágyat ki kell elégíteni a körülményekhez képest: Add meg a korszaknak, ami a koré. .. Utána részleteztem a kivitel mikéntjét is. Az akkor még újságnak, talán némelyek előtt vakmerő újításnak tetsző véleménynyilvánítás bizonyítására érettségi tételül vettem Adyt és a legmodernebb élő írók színe-javának a tárgyalását is, vállalva értük minden esetleges kellemetlenséget, s íme azóta új irodalomtörténetünk célkitűzése nagyjában azonos akkori felfogásommal s ma, 1938-ban az Utasítás Részletes Magyarázatában ilyenek olvashatók : „A XX. század irodalmi mozgalmainak fővonásait Ady, Babits, Tóth Á., Kosztolányi, Móricz Zs. munkáiból vett szemelvények mutassák be...“ „Az Arany halála után következő irodalmi fejlődés tárgyalásában mutassunk rá arra a fokozatosan erősödő kettéhasadásra, mely az irodalmi életben végbement. Adjuk meg az okokat is, melyek ezt a változást a szellem megújhodásának állandó vágyán kívül létrehozták. Figyeltessük meg azt az ízlésbeli rétegeződést, mely a változás következtében kialakult és amely még legújabb irodalmi életünkre is jellemző. Tudatosítsuk azt a történetszemléleti elvet, hogy az ízlésirányokban az irodalmat alkotó szellem örök ellentétes erői, a megtartás és az újítás munkálkodnak. Mindkettő az élet lényegéhez tartozik és mindkettő nagy értékek teremtője...“ Vizsgáljuk meg tehát a ma irodalmát ezen a szemüvegen keresztül, tegyünk egy kis áttekintést a ma divatos irodalmi műfajokról, azoknak lényegéről s értékéről. Kezdjük mindjárt annak a leszögezésével, hogy a legújabb irodalommal valami baj van. Külföldön is érzik ezt és — horribile dictu — még a Népszövetség is foglalkozott vele. Duhamel panasz
