Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára
Dr. Boross István : Irodalomtanításunk margójára. 247 indulni a jövő felé. S kinek másnak, ha nem neki magának, a továbbfolytatás letéteményesének. A hasznossági mértéket vizsgálva eljutottunk tehát addig a pontig, amikor az intellektuális szempontoknak át kell adniok a helyet az erkölcsiek számára, s feltehetjük a kérdést : van-e ennek a módszernek létjogosultsága a nevelés erkölcsi céljai szempontjából. A jövőért, a nemzet jövőjéért való felelősség tudatának — mint láttuk — intellektuális úton, a jelen megértéséből, s a folyamatosság belátásából kell leszűrődnie, ami a nevezett módszerek korlényegre kiterjedő fegyelmezései mellett, szerintem, könnyebben elérhető, mint egyébként. Van-e más erkölcsi haszon is? Azt hiszem, erre a kérdésre lesz a legkönnyebb megfelelni. Vagy tagadja-e valaki közülünk, hogy nevelői szempontból éppen az a világnézet az egyedül helyes tevékenységi alap, melyből a szellemtörténeti szemlélet fakadt? Ennek a talaján szemlélődve úgy látjuk, hogy a lélek mindig több, mint a test, a szellem mindig magasan fölötte áll az anyagnak, a cselekvés legalábbis a korszakalkotó cselekvés mindig egy, az anyagi körülményektől indokolt, de pusztán azokból soha ki nem folyó eredmény : lélekből fogant akarat gyümölcse. Nem kell a feilegekbe járnunk, hogy elfogadhassuk : soha semmi nem hat jobban, erősebben az ifjúságra, mint ez a világnézet. Mert minden idők ifjúságának van egy közös vonása — ami Makkai Sándor szerint az ifjúság sajátja — s ez az, hogy minden látszólagos cinizmusán és ferdeségein túl is idealista. S mi lenne, ha ez nem így volna? Mert inig ez az idealizmus a maga szűziességéből végképpen aláhullik a porba és sárba, idő telikel, sezen idő alatt sok minden történik, ami nélkül szegényebb volna a világ, még elesettebb az emberiség. Mikor tehát a szellemtörténeti idealizmust adjuk az ifjúságnak, nem adunk neki semmi tőle idegent, hanem olyat, amit vár és kíván, s mi őt a maga belső ellentmondásainak, esetleg súlyos konfliktusainak leküzdéséhez hozzá tudja segíteni. Mert túltekint a köznapi élet „perc-emberkéinek“ s magának éhségén, s meglátja azokat a tisztább magaslatokat, ahova egyszer eljuttatni a világot mégis csak keresztyén kötelesség. Hogy ez nem lehetetlen, mert van szellem, emberi lélek és akarat, ami már eddig is minden jónak forrása volt, azt éppen a szellemtörténet mutatja meg neki. Dr. Bódi Ferenc. Irodalomtanításunk margójára. Tíz évvel ezelőtt, 1928-ban, mikor megjelent az új Tantervű Utasítás, a modern irodalom tanításáról a következőleg nyilatkozott: „A legújabb irodalmi mozgalmak nem tárgyai a történeti tanításnak. Maradjon meg az iskola azoknak az íróknak a méltatásánál, akiket klasszikusoknak tekinthetünk, akikre nézve a kritikai értékelés
