Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Bódi Ferenc: Szellemtörténet és gimnáziumi történelemoktatás
Dr. Hódi Ferenc: Szellemtörténet és gimnáziumi történelemoktatás.2i5 Tegyük fel, hogy a tanuló éppen a XV. századról készít egy ilyen összefoglaló táblázatot. Mit lát rajta? Mindenekelőtt meglátja, hogy körülbelül egyidőben vagy legalábbis nagyon kis időeltéréssel olyan nevek körül csoportosul egy-egy nemzet élettevékenysége, mint a francia XI. Lajos, a magyar í. Mátyás, a spanyol katolikus Ferdinánd, az angol VII. Henrik, a német III. Frigyes és I. Miksa. Első megállapítás lehet : ez a kor a nagy politikai egyéniségek kora. De vájjon véletlen-e az, hogy a művelt európai kultúrközösségben élő nemzetek ilyen nagy egyéniségeket tudnak úgyszólván egyidőben megmutatni? Ha a tanuló a megelőző évszázadok s még ugyanezen évszázad első évtizedeinek feljegyzett adatait megvizsgálja, önmagától nagy ellentétre fog rájönni. A legteljesebb állami anarchia, társadalmi bomlás, gazdasági romlás és szellemi törpeség után minden az ellenkezőjére változott. A középkori hübérállam romjain és a társadalom széthullott építőkövein erős központi hatalommal biró, nagy pénzjövedelmekkel, zsoldoshadsereggel s kinevezett, tanult tisztviselőkkel erős állam, tisztán meglátott érdekközösségek alapján rendekbe tömörült társadalom keletkezett, s az emberi szellem hatalmas lendületet vett. Mindez pedig éppen a fenti uralkodók ideje alatt, tehát azok alkotómunkájánál fogva létesült. Előzménynek és következménynek ez a széles alapon való egybevetése megmutatja, kézzelfoghatóvá teszi, hogy mi volt az a hiány, ami a kor nagy alakjainak, sorsintézőinek lelkében a viszonyokkal való szent elégedetlenség magvát hintette el, amiből aztán nagy elhatározások és célkitűzések, hatalmas cselekvésekben kirobbanó akarások származtak. Helyes történelemszemléletet nyer így a tanuló, mert látja, hogy itt párhuzamos, azonos hiányérzetekből fakadó, önálló alkotásokról van szó, nem pedig egymás utánzásáról; egyszerűen arról, hogy ugyanazon bomlási tények látása alapján ugyanaz a cél bontakozik ki minden nemzet azonos korbeli nagy egyéniségei előtt. Éppen ennek a ténynek felismerése jelenti a korszellem keletkezésének megértését, s a teljes beleélés lehetőségét. így megértve a dolgokat, csodálatosnak, de nem véletlennek fogja találni a növendék a kor szükségleteit megértő nagy egyéniségeknek találkozását, hiszen nem pusztán az időben találkoznak ezek, hanem az idő által kiérlelt állapotok meglátásában és megjobbításában is. A kornak, mint életegységnek, dinamikai egésznek való meglátása aztán már szinte önmagától érthetővé teszi az emberi kultúra legtávolabbi mezőinek belső összefüggéseit is, hiszen a tanuló már közelférkőzött az alkotó korszellem lényegéhez. A hatalomnak hódoló, a kor nagy egyéniségeit bálványozó XVII. századi művészetnek a politikai és társadalmi élettel való összefüggése nyilvánvaló az abszolutizmus teljes kifejlődésekor. A reformáció-ellenreformáció ezzel egybeeső korának nyugtalansága, belső vívódása is ott szemlélhető a nagy barokk mesterek képein, de ebben a légkörben válik érthetővé a kor életstílusainak, társadalmi magatartásainak jellegzetessége, sokféle belső ellentmondása, mely a loyalitás és viharos, ellenálló öntudat megnyilatko