Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Bódi Ferenc: Szellemtörténet és gimnáziumi történelemoktatás
Dr. Bódi Ferenc : Szellemtörténet és gimnáziumi történelemoktatás. 241 Szellemtörténet és gimnáziumi történelemoktatás. Ha a gyakorlati oktatás kérdéseivel elvszerűen, elméleti megalapozottsággal, egészen céltudatosan óhajtunk foglalkozni, nem térhetünk ki a követelmény elől, hogy egyszer-egyszei közelebbi vizsgálat tárgyává ne tegyük a szaktárgyunk tudományos felépítésében végbement, esetleg egészen alapvető változást is. Ilyen iiányú elmélyedésünk azonban a napi gyakorlat számára hasznothozó csak akkor lesz, ha figyelmünket nem köti le egyoldalúlag a belső, tudományelméleti átalakulás, hanem azt iparkodunk vonatkozásba hozni a gyakorlati nevelés szempontjaival és követelményeivel. így arra a kérdésre felelünk meg minden egyes ilyen esetben : hasznosítható-e a tudomány épületében végbement átalakulás az illető szaktárgy oktatásában, gyarapítja-e annak lelki-szellemi nevelőértékeit, s ha igen, mi módon? Nem akarom e helyen feleslegesen ismertetni a történél írás új, módszertani iskolájának, az ú. n. szellemtörténeti iskolának módszerét és részlet-szempontjait, melyek a maguk egészében korunk történetírását a közelmúltéhoz képest merőben átalakították. Hiszen ezek a módszertani alapelvek és eljárási formák a szaktársak előtt úgyis ismeretesek, s egyébként is minden vonatkozásukban tisztán állanak előttünk, ha átlapoztuk „A magyar történetírás új útjain“ című módszertani kiadványt, vagy az egyébként is tekintélyes idevonatkozó módszertani irodalom egyes cikkeit. Most csak két lényeges jegyet iparkodunk kiragadni a szellemtörténeti módszertan elvi követelményei közül. Azt a kettőt, melynek pedagógiaididaktikai értékesíthetőség és hasznosság szempontjából való meggondolása véleményem szerint különösen fontos. Az egyik követelmény rövidre így fogható : a szellemtörténet a korokat, mint szellemi egységeket tekinti. Éz azt jelenti, hogy összes és legkülönbözőbb vonatkozású jelenségeit úgy állítja elénk, mint egy és ugyanazon alaptényező, az emberi célkitűzö és alkotó szellem különböző életsíkokban kibontakozó megnyilatkozásait, melyek között így a legbensőbb egységet sikerül kimutatnia. A másik figyelemreméltó módszertani sajátság ebből az elsőből szervesen és szükségképpen nő ki. S ez abban áll, hogy a „szellemtörténész“ meg sem kísérli a kor lényegét másként megfogni, mint úgy, hogy az adatok előzőleg figyelmesen átvizsgált tengerén a szinthezis alkotásakor túltekint, s intuitive éli bele magát annpk.. a kornak legbensőbb lényegébe, í
