Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány felhasználása a magyar irodalomismeret tanításában
Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány felhasználása az írod. tanításában. 221 nemcsak irodalom-esztétikai, hanem irodalom-szociológiai is. Az irodalmi élet jelenségeinek megfigyelése, a költői műfajok ismertetése s az esztétikai kategóriák kifejtése zárja le az olvasmányok tanulmányi rendjét. Látjuk tehát, hogy az V—VI. osztály olvasmányanyaga, valamint a tárgyalás cékitűzése gyökeres szakítást jelent az évtizedes, vagy helyesebben évszázados hagyománnyal. A tanterv elgondolása kétségtelenül haladás a régi és már egészen megkövesedett tanítási elvvel szemben, új és eszmélkedésre késztető szempontokat tűz ki a tanítás elé, korszerű felfogás alapján gazdag irodalmi anyagot jelöl ki tárgyalásra, ezért tehát haladást jelent a régihez viszonyítva. Hogy a gyakorlatban mikép fog beválni, s hogy a tapasztalatok alapján esetleg milyen változtatásokat kell eszközölni rajta, azt csak kipróbálás után lehet majd eldönteni. A VII. és VIII. osztály olvasmányanyaga háromrétegű. Az első réteg az irodalomtörténeti kor jellemző alkotásait, a második a korra és az írókra vonatkozó irodalomismereti tanulmányokat, a harmadik pedig világirodalmi szemelvényeket foglal magában. Látjuk tehát, hogy az eddiginél jóval szélesebb körű az az olvasmányanyag, amit az irodalomtörténeti tárgyalással kapcsolatban ismertetni kell, s mivel a bőséges magyar irodalmi olvasmányokon kívül az Utasítások a VII. osztályban a német lovagi költészetből, a középkori legendákból, Erasmus, Luther, Tasso, Corneille, a francia enciklopédisták, Herder, Lessing, Goethe és Schiller, a VIII. oszt.-ban Hugo, Heine, Scott, Balzac, Freytag, Baudelaire, Verlaine stb. műveiből is kívánja szemelvények bemutatását, méltán vethetjük fel a kérdést, hogy nem lesz-e kaleidoszkopszerü az a kép, melyet ilyen módon nyernek a tanulók, s nem fenyegeti-e az ismeretanyag közlésének fentebb megjelölt keretei közt az ,,ex omnibus aliquid, ex toto nihil“ veszedelme. Nem zárkózhatik el az ember az elől a benyomás elől, hogy egy tanári, tudomáynos élet leszűrt tapasztalatait és ismereteit kívánjuk egy 17—18 éves diákkal elsajátíttatni. Ez azonban csak kivételes tehetségű tanulókkal valósítható meg. Az óraszám pedig változatlan maradt : heti 3, mint eddig. Ugyanannyi idő alatt jóval több anyagot végezni, mint eddig, nem lesz könnyű feladat. A VII. osztály irodalomtörténeti anyagát az új tanterv Vörösmarty fellépéséig jelöli ki. Véleményünk szerint jobb lett volna erősebben megnyirbálni a régi irodalom anyagát, hogy annál kimerítőbben lehessen foglalkozni XIX. és XX. századbeli nagyjaink műveivel. Irodalomtörténeti összefoglalásnak csak akkor van értéke, ha bőséges olvasmányanyagon alapul, mivel pedig ennek az iskolában való olvasására nem áll elég idő rendelkezésre, a megismerésre kijelölt művek elolvasását részben házi feladatként kell majd kitűzni. Ez annál kevésbbé lesz elkerülhető, mert az Utasítások a költők és írók műveinek ismeretén kívül a velük és műveikkel foglalkozó jeles tanulmányokból is kívánják egyes szemelvények olvasását. De különben is egy 17—18 éves tanulótól bátran meg lehet köve