Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Benkő Géza: Társadalom, politika, iskola
214 Dr. Benkő László: Társadalom, polilika, iskola. a különböző „világnézetű“ áramlatok mögött nem egy esetben pártpolitikai mozgalmak rejtőznek, hangos szóval, nagy propagandával követelve maguknak létjogosultságot, s az iskolában is minduntalan fel-f elbukkannak. A politika tehát befurakodik az iskolába. Ottlétével, mint meglévő tényezővel számolnunk kell, s nem intézhetjük el azzal, hogy egyszerűen nem veszünk róla tudomást.. Kétségtelen, hogy ha egy ilyen természetű, kényes kérdés valamilyen formában felmerül, annak elintézése a legnagyobb tapintatot, szinte azt lehetne mondani: a legfinomabb diplomáciai érzéket követeli meg. Az ilyen tünet kezeléséhez alapos diagnózisra van szükség, hogy a megfelelő orvosságot megtalálhassuk. Csak természetes, hogy minden ilyen esetben az eljárás helyessége vagy helytelensége a nevelőn fordul meg. Talán különös a hasonlat, de úgy érezzük, olyan a feladatunk az iskolában felbukkanó politikai jelenségekkel szemben, mint amilyen óvatos bánásmóddal a nemi kérdések kapcsán kell eljárnunk. Nézetünk szerint egyik elől sem szabad kitérni, vagy mereven elzárkózni. Ilyen probléma felvetését nem szabad keresnünk, vagy éppenséggel arra felhasználnunk, hogy egyébként esetleg nem érvényesülő politikai nézeteinknek, egyik vagy másik politikai megmozdulás iránti vonzalmunknak vagy ellenszenvünknek az iskolában adjunk kifejezést. De nem szabad a kérdést kerülnünk sem. Helyesen akkor járunk el, ha indokolt esetben, megfelelő módon úgy és olyan mértékben világosítunk fel és igazítunk útba, amennyire az éppen szükséges és kívánatos. Ennek a helyes útnak a megtalálása, a megfelelő határvonal meghúzása bizony a nevelőre e tekintetben is, mint annyi másban, fokozott feladatot ró. A nevelőnek tájékozottnak kell lennie politikai kérdésekben, de... És ez a „de“ a korlátozó feltételek egész sorát jelenti. A hivatása magaslatán álló nevelő nem lehet pártpolitikus, sőt egyáltalán aktív politikus sem. Az ő látókörének túl kell terjednie egyik vagy másik politikai párt programmján, de ugyanakkor határozott állást kell foglalnia az életnek a politika által előidézett nagy és fontos kérdéseiben. Állásfoglalásnak egyedüli és kizárólagos zsinórmértéke pedig csakis a magyar nemzeti eszme szolgálata lehet. Ha ez tökéletesen tud megtestesülni a nevelőben, úgy annak jótékony hatása a tanítványok lelkében is feltétlenül megmutatkozik, termékeny talajra talál; rajtuk keresztül pedig az iskola, ha kis mértékben és talán csak alig észrevehetően is, de nevelőjévé válik a társadalomnak és a politikának. így és ekkor emelkednek nevelő és iskola hivatásuk ideális magaslatára. Fejtegetéseinket mindeddig sikerült távoltartani attól, hogy „az iskola az életre nevel“ sokat hangoztatott és vitatott jelszavának bonyolult útvesztőjébe keveredjünk. Ám az iskolának a társadalommal és politikával történő kapcsolatba hozatala s a kettőhöz való viszonyának vizsgálata már eleve feltételezik e kívánalom figyelembevételét.
