Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány felhasználása a magyar irodalomismeret tanításában
Dr. Ruhmann Jenő: Az olvasmány jelhasználása az írod. lanitásábam 215 Az iskola feladata a mindenirányú nevelés, tehát az életre nevelés is. A politikának e nevelés irányelvét kell kitűznie, azáltal, hogy az iskolát a nemzet egyetemes érdekének szolgálatába állítja. A társadalomnak pedig őrködnie kell a felett, hogy ezt az ideális viszonyt iskola és politika között semmiféle zavaró tényező meg ne rontsa, s a politika is, az iskola is. egyenesen haladjon a maga útján a kitűzött közös, cél : a nemzet teljes talpraállítása felé. Sopron. Dr. Ben kő László. Az olvasmány felhasználása a magyar irodalomismeret tanításában. Az 1934. évi XI. tc.-ben megállapított új gimnáziumi tanterv és a végrehajtását elrendelő 1938. évi Részletes Utasítások mélyreható változást jelentenek a gimnáziumok magyar nyelvi és irodalmi tanításának anyagában s még inkább módszerében. Szakembereknek évtizedek óta hangoztatott kívánsága, sőt az utóbbi években sürgetése végre megérlelte azokat az irányelveket, amelyeknek követésétől méltán várhatunk a magyar nyelvi és irodalmi oktatás terén gyümölcsözőbb és maradandóbb tudományos eredményt, erősebb és mélyebb lélekformáló hatást. Mivel és hogyan akarja a tanterv a magasabbfokú követelmények elérését biztosítani? Elsősorban már a célkitűzéssel, mely tömören, s szinte klasszikus formában állapítja meg a magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatásnak négy feladatát : „Szerettesse meg a tanulókkal a magyar szót, hogy a komoly és értékes irodalmi olvasmány állandó lelki szükségletükké váljék ; élményszerűen adja át nekik azokat az erkölcsi tapasztalatokat, melyek az olvasmányokkal kapcsolatosak; mutassa meg azokat az eszközöket, melyek az irodalmi alkotás művelt élvezését lehetővé teszik ; tudatosítsa nyelvünknek szóban és írásban magyar, művelt emberhez illő használatát.“ Az Utasítások az oktatás feladatkörének eme pontos megjelölésével a tanítás középpontjába állították az irodalmi értékű olvasmányt, úgyhogy ebből induljon ki, ide térjen vissza, s ezen nyugodjék minden elméleti fejtegetés, ebből szűrődjék le az erkölcsi okulás, s belőle vonják le a műfajra, a szerkezetre és a stílusra vonatkozó ismereteket. Ezentúl tehát háttérbe szorul, sőt egészen eltűnik a tanulmányok rendjében mint önálló stúdium a stilisztika, retorika, s módosul az irodalomtörténet tanítása is. amely elsősorban irodalom
