Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Benkő László: Diáklevelezés a visszakapcsolt Felvidékkel
182 Dr. Benkö László : Diáklevelezés a visszakapcsolt Felvidékkel. is vagyok. Kassán én csak iskolába járok, itt is lakom. A csehek alatt internátusbán laktam, most pedig priváton lakom. Épp azért nem tudok néked a kassai bevonulásról referálni, mert a bevonuláskor otthon voltam. Habár ott járok és nem Rimaszombatban gimnáziumba, annak az az oka, mint Te is írtad, Kedves Barátom, a cseh iga. Ugyanis a csehek hiába hangoztatták a demokráciát, annak a javát is csak a csehszlovákok és a kommunisták élvezték. A magyaroknak ebből semmi hasznuk nem volt. Térjünk a tárgyra. Én első évemet Rimaszombatban, v. otthon jártam, és kicsaptak két évre. A kicsapást ne vedd, Kedves Barátom, rossz eredetűnek, mert egyrészt a magyarságomért, másrészt pedig az utána következő vádakért tették. Ugyanis volt egy számtanmértan szakos tanárnőnk, csehszlovák volt, magyarul jóformán nem is tudott, s mégis magyarban tanított. Ezzel a tanárnővel történt egy kis incidens, amelyet leírni nagyon hosszadalmas volna, majd a nagy vakációban találkozunk. U. i. készültem le az Alföldre biciklitúrára. Majd akkor mindent elmondok. Bizony, mi is sokat gondoltunk Rátok. Különösen a mozgósítás óta. Éreztük, hogy mindig közeledik a szabadulás órája, s akkor visszamehetünk hozzátok, magyar testvéreinkhez. Szabadok vagyunk 1 Az az érzés Kedves Barátom, az a kimondhatatlan öröm sok gyötrelmes félelmet elfelejt, s egy új, szebb, boldogabb magyar jövőt létesít az emberi társadalomban. Félni az utóbbi időben lehetett, mert statáriumot hirdettek, s ha valaki csak elszólta magát, rögtön falhoz állították. De mi mégsem féltünk. Mi el voltunk készülve a legrosszabbra, és elszántan harcoltunk, tüntettünk. A magyar imádságért, a Himnuszért küzdöttünk, hogy énekelni tudjuk valahol, s erre a célra a legszentebb helyet, a templomot választottuk ki. Ezek a gazember csehek még oda is behatoltak, sőt lovon jöttek be a templomba, és meg akarták az éneket akadályozni, de ez nem ment. Ekkor nagy verekedés támadt a templomban, a rendőröket kivertük. Én is kaptam két hatalmas ütést az államra, az én kezem is ütött a nagy zűrzavarban, lehet, hogy még magyart is ütöttem. Mindezeket az izgalmakat végigélni, még végiggondolni is szörnyű. Azért még sem irigyeltük jó helyzeteiteket, mert tudtuk, hogy nem hiába csináltuk, hanem a Magyar Hazánkért 1 S erre a nemes célra, ha kellett volna, a vérünket is szívesen kiontottuk volna. Majd még sokat fogok neked beszélni ezekről az aljas esetekről, amelyek a XX. században a műveltséget, a civilizáció végpontján a cseh szlovák demokratikus köztársaság műveltségét és híres tudományát megmutatták az egész világ előtt. Masaryk és Benes bácsi szerető nagyapára és apára szégyent hoztak a fiacskái, és most a Négussal káryáznak, bridzseznek a Grand Hotelben, kivéve a nagyapát. Küldök néked egy képet Kassáról, ha tudok, Rimaszombatról is küldök a legközelebb. Add át üdvözletemet Apukádnak és kézcsókomat Anyukádnak. Téged pedig számtalanszor üdvözöl barátod : Kovács Tibor, II. oszt. tan., Kassa. IV. IV. Kedves ismeretlen Barátom ! Nagy öröm volt az öreg soproni Líceumban. Visszakaptuk a Felvidék nagy részét, sok várost s köztük Kassát is. Te is odavaló vagy, jó kassai fiú. Gondoskodunk mi soproni lícisták rólatok. Zászlókat és ruhákat kaptok. De nemcsak Lerólad és az ottan élő fiúkról gondoskodunk, hanem ha lehet, a megszállt területen élő diákokról is. Nagy tüntetések voltak mindenfelé az országban, aminek megvan az eredménye. Milyen város Kassa? írjál a bevonulásról. Én csak annyit mondhatok, hogy Sopron nagyon szép város. Nyáron gyere le Sopronba, szívesen látlak. Ismerkedjünk meg. Az én nevem : Kővári Csaba. Lakásom : Sopron, Felsőbüki Nagy Pál-utca 3. szám. írjál te is és küldjél fényképet, hogy minél előbb megismerkedjünk. Maradok mindig barátod ; szeretettel : Kővári Csaba, II. oszt. tan., Sopron.
