Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése
152 Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése. adata lenne egyházi életünkben levő hiányok, fogyatkozások megállapítása, és a jelent s jövőt tekintő célkitűzések. A nevelők pedig a megtalált bajok gyógyítására közösen beszélnék meg nevelési elveiket. Ennek a lélekszerinti református nevelésnek az alapgondolata csak a szolgálatra nevelés lehet, mint ezt Szele Miklós is hangsúlyozza. (A nevelő tekintélye az Ige fényében. E folyóirat februári számában.) Az a tudat, hogy én másoknak szolgálatot tehetek, és így a közösségnek hasznos tagja vagyok, lelkileg felemel, míg az ú. n. totális államok ifjúsága parancsra cselekszik, ami megaláz. Ez a szolgálat volt a múltban református egyházunk legbiztosabb alapja. Erre a szolgálatos lélekre neveljük hát gyermekeinket az elemi iskolától kezdve. Hiszen a református nevelés célja századokon keresztül az volt, hogy az egyént a közösség tagjaiként kell nevelni, amely azután tudatosan és szándékosan adja egyéni tehetségét a köz javára. Ezt a református magyar lelkűnkből következő nevelési elvet sutbadobtuk mi is a liberális pedagógia egyént kereső jelszava kedvéért. Ez a pedagógia azonban az egyéniség kifejlesztésével egymással szembeállította az embereket a közösségre tekintet nélkül. Ezzel ugyan az egyén boldogabb nem lett, viszont a közösség, a társadalom megbomlott. E már halódó nevelési elv legnagyobb, de természetes ellentéte a totális államok nevelési célja. Ez azonban, mikor az ifjút már gyermekkorban párttaggá teszi, tulajdonképpen nyájba tereli, és ezzel emberi méltóságán üt csorbát. A közösség nyer vele, de az egyén elvész. A református szellemben neveltek gyarlóságukban is Isten képére teremtett szabad emberek akarnak lenni, akik Krisztus példájára önként szolgálják az emberi társadalmat Isten dicsőségére. Ez a nevelési elv nemcsak vallásunk lényegéből, hanem faji tulajdonságunkból is következik. Szeretünk azzal büszkélkedni, máskor viszont hibául rójuk fel, hogy különösen mi, alföldi magyarok, nagyon individuálisak vagyunk, és ezzel szembeállítják a germán összetartást. Ez a magyar vonás azonban részben különböző történelmi és politikai okok következménye, amiknek megszűntével és helyes neveléssel vissza lehet fejleszteni és az egymással gyakran szembekerülő magyart egymás kezét fogó magyarrá lehet nevelni éppen a szolgálat jegyében. Éber megfigyelő némi nyomait már észreveheti ennek az új magyar vonásnak. E szolgálatra való nevelésnek pedig az iskolában mindjárt meg kell kezdődnie úgy, ahogy ezt régi nevelő iskoláink tették. A debreceni, pataki, pápai stb. iskolák növendékei nemcsak famíliát, hanem valóságos civitast alkottak. Ez a diák-önkormányzat ugyan különböző okok miatt lassanként mind szűkebb körre szorult, és végre el is enyészett. Lehet, sőt bizonyos, hogy volt ennek sok hátránya is, de egy előnye kétségtelen : a diákok az iskolát magukénak vallották, és ezért az ott nyert nevelés később is hathatósan irányította őket. Ennek megfelelően és a nélkül, hogy ezzel akár a fegyelem
