Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 4. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése

152 Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése. adata lenne egyházi életünkben levő hiányok, fogyatkozások meg­állapítása, és a jelent s jövőt tekintő célkitűzések. A nevelők pedig a megtalált bajok gyógyítására közösen beszélnék meg nevelési elveiket. Ennek a lélekszerinti református nevelésnek az alapgondolata csak a szolgálatra nevelés lehet, mint ezt Szele Miklós is hangsúlyozza. (A nevelő tekintélye az Ige fényében. E folyóirat februári számá­ban.) Az a tudat, hogy én másoknak szolgálatot tehetek, és így a közösségnek hasznos tagja vagyok, lelkileg felemel, míg az ú. n. totális államok ifjúsága parancsra cselekszik, ami megaláz. Ez a szol­gálat volt a múltban református egyházunk legbiztosabb alapja. Erre a szolgálatos lélekre neveljük hát gyermekeinket az elemi iskolá­tól kezdve. Hiszen a református nevelés célja századokon keresztül az volt, hogy az egyént a közösség tagjaiként kell nevelni, amely azután tudatosan és szándékosan adja egyéni tehetségét a köz javára. Ezt a református magyar lelkűnkből következő nevelési elvet sutbadobtuk mi is a liberális pedagógia egyént kereső jelszava ked­véért. Ez a pedagógia azonban az egyéniség kifejlesztésével egymás­sal szembeállította az embereket a közösségre tekintet nélkül. Ezzel ugyan az egyén boldogabb nem lett, viszont a közösség, a társadalom megbomlott. E már halódó nevelési elv legnagyobb, de természetes ellentéte a totális államok nevelési célja. Ez azonban, mikor az ifjút már gyermekkorban párttaggá teszi, tulajdonképpen nyájba tereli, és ezzel emberi méltóságán üt csorbát. A közösség nyer vele, de az egyén elvész. A református szellemben neveltek gyarlóságuk­ban is Isten képére teremtett szabad emberek akarnak lenni, akik Krisztus példájára önként szolgálják az emberi társadalmat Isten dicsőségére. Ez a nevelési elv nemcsak vallásunk lényegéből, hanem faji tulajdonságunkból is következik. Szeretünk azzal büszkélkedni, máskor viszont hibául rójuk fel, hogy különösen mi, alföldi magya­rok, nagyon individuálisak vagyunk, és ezzel szembeállítják a germán összetartást. Ez a magyar vonás azonban részben különböző tör­ténelmi és politikai okok következménye, amiknek megszűntével és helyes neveléssel vissza lehet fejleszteni és az egymással gyakran szembekerülő magyart egymás kezét fogó magyarrá lehet nevelni éppen a szolgálat jegyében. Éber megfigyelő némi nyomait már észreveheti ennek az új magyar vonásnak. E szolgálatra való nevelésnek pedig az iskolában mindjárt meg kell kezdődnie úgy, ahogy ezt régi nevelő iskoláink tették. A deb­receni, pataki, pápai stb. iskolák növendékei nemcsak famíliát, hanem valóságos civitast alkottak. Ez a diák-önkormányzat ugyan különböző okok miatt lassanként mind szűkebb körre szorult, és végre el is enyészett. Lehet, sőt bizonyos, hogy volt ennek sok hátránya is, de egy előnye kétségtelen : a diákok az iskolát maguké­nak vallották, és ezért az ott nyert nevelés később is hathatósan irányította őket. Ennek megfelelően és a nélkül, hogy ezzel akár a fegyelem

Next

/
Thumbnails
Contents