Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 4. szám - Tankó Béla: Schneller István

Tankó Béla : Schneller látván.

1 18

években, ennek a középiskolai ideálnak nagyszerű lendítő erejét láthatta, akinek volt szeme a látásra ; mindenekelőtt, erőteljes és végleges cáfolatául annak a sekélyes hírlelésnek, hogy Schneller pedagógiája túlságosan elméleti, nincs kapcsolata a valósággal ; aztán annak illusztrációjául, hogy mit képes elérni egy természetes rendszer, ha őszintén és szíve szerint a magáénak érzi a tanár, — egyszerre a magáénak érzi a tanítvány is. A megszálló oláh impérium ezt az intézményt iparkodott is gondosan fenntartani ; vájjon milyen érzésekkel nézhette ezt az elismerést Schneller? S amit azóta átvett a pedagógiai köztudat az ő alkotásából nálunk is, félreteheti-e az egész koncepció jelentőségét? Egy egyetemes s főleg a magyar lélek alkatához formált közoktatási reformban most sem lehetne nélkülözni ezt az egységesen átgondolt, színmagyar tervet és magát igazolt intézményeit •— kivált, ha valaki annak a bámulatos és tévedhetetlen ösztönnel megalkotott oktatási rendszernek elvét is belekapcsolja, melyet a debreceni Kollégium érlelt ki a partikuláris iskolák rendszerében, aminek jelentőségét sokáig elfedte a szemek elől az, hogy hajlandók voltunk kuriózumot látni benne s rég túlhaladt történeti epizódot.2

*

Minden eddigi mozzanat utalás volt arra, hogy a világosság a lelki élet világában felülről jön, a középiskolába s ezen át az életbe az egyetemről ; nem volt a közelmúlt pedagógusai közt, aki olyan odaadással vette volna állandó gondjába az egyetem problémáit s egész léte és életformái mindig aktuális kérdéseit. Kolozsvári diák előtt egyforma világossággal állott az elemi iskola, a középfajú iskolák s az egyetem jelentősége és sajátos élete, s ez azt tette, hogy természetes és tiszta képe volt az egyetem jellegéről, eszményéről, félre nem tolható, legalább büntetlenül félre nem tolható ideáljáról, — kolozsvári diák sohasem hallotta Schnellertől, hogy az egyetemen elég tanulni s vizsgázni, valahogy, akárhogy, hanem azt hallotta, hogy minden állam egyetemeiből újult meg, ahol nem oklevelet kerestek az ifjak, hanem szabad odaadással a tudás önálló művelését,- a magyar egyetemen egy hajszállal sem kevésbbé, mint akármelyik híres más országbelin, mert a magyar nép géniusza szabadon alkotta meg egyetemét így, a tanszabadság elve alapján, s azért Schneller sohasem szűnt meg követelni, hogy a magyar nemzeti egyetem, ahogy 1848-ban a csodálatos magasra lendült magyar életérzés megalkotta, s ahogy Eötvös nagy lelke akkor és csaknem egy öltővel később útnak indította, ebben a tiszta magyar nemzeti voltában őriztessék meg. Ennek védelmében nem ismert félelmet, se akadályt, itt aratta legfelszabadítóbb sikereit egy magas forum internum előtt, bármennyire pusztában elkiáltott szónak könyvelte el a másik irányzat férfias harca hangjait. Mikor küzdő társai megfogyatkoztak vagy kidőltek mellőle, akkor is félelem és gáncs nélkül védte az egyetlen értelmezést,

2 Lásd erre nézve Karácsony Sándor tanulmányát. : A népoktatási reform és az alsó néposztály lelki alkata (Prot. Szemle 1924), főleg pedig legújabb művét: A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (1939).