Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Vitéz Szabó Lajos: Történelem-tankönyveink
118 Vitéz Szabó Lajos : Történelem-tankönyveink. kezdő fokon fontosabb a történelmi érdeklődés felkeltése, mint a teljességre vagy rendszerezésre való törekvés. A felső fokon már rendszeres és teljes magyar történelmet kell nyújtani. Azonban itt is lehetne többet tenni, hogy nagyjaink magával ragadják az ifjúságot, mint azt újabb tankönyveink teszik. Például egy régebbi tankönyvből ideiktatom Szent László jellemzését : „Szent László vitézsége s lovagias jelleme miatt ifjú korától fogva bálványa volt nemzetének, s az maradt mindvégig. Szívében az erős nemzeti érzés a legbuzgóbb vallásossággal egyesült, s e mellett jeles kormányzó, bölcs törvény szerző és széles látókörű politikus volt. Árpád-házi királyaink közül az ő rokonszenves és felséges alakja ragadta meg legerősebben a magyarság lelkét, s Mátyásig ő volt a legnépszerűbb fejedelmünk. Pénzeinken századokon keresztül az ő képe volt. Legendák keletkeztek róla, amelyek napjainkig híven őrzik emlékét.“ Ugyanilyen jellemrajzokat olvashatunk e könyvben Kálmánról, IY. Béláról, Nagy Lajosról, Zsigmondról, Hunyadi Jánosról stb. Ezek a legváltozatosabbak, mindenütt a legjellemzőbb vonásokat kapjuk. Sok helyen pedig terveit, intézkedéseit sorolja fel, működését, hatását méltatja, s ezzel varázsolja elénk az illető történelmi hős alakját. Az egyetemes történelem garmadával ontja mindenféle típusú alakokra a példákat. Ezeknek kellő bemutatása a legnagyobb hatással lehet a fejlődő ifjú lélekre. Ezek már valamivel távolabb állnak a magyar eszményekért természetesen jobban lelkesedő ifjúságunktól. Itt bizonyos egyetemes humánus vonások, nemes akarati, magas szellemi, vagy mélybenyúló érzelmi jellemvonások, műveiknek egyetemes értéke iránt kell az érdeklődést felkelteni. Erre a célra olyan tárgyalási módot kell találni, amely alkalmas az érdeklődés felkeltésére. Meg kell eleveníteni s a múltból a jelenbe varázsolni őket. Természetes, hogy a tankönyv mellett itt a tanár lép előtérbe, de tapasztalat szerint az olyan megelevenítések, amelyeknek a tankönyv szövegével semmi kapcsolatuk nincs, az osztály legnagyobbrészénél hamarosan, az évvégi ismétlésekre végleg feledésbe mennek. Ezért volna szükséges olyan jellemző vonások, esetleg jellemző epizódok felemlítése, amelyek a gyermek fantáziájának és érdeklődésének megragadására alkalmasak. Én nem zárkóznám el az elől sem, hogy a nagy pedagógiai hatású személyek és események tárgyalásánál bizonyos mértékig a regényírók eszközeit is kölcsön kérjük. Nem költött elbeszélésekre, hanem az érdekes és hatásos történéseknek a valóságnak megfelelő, de színes, regényes előadására gondolok. Ezeket különösen az újság ingerével szívnák magukba növendékeink, mert míg a magyar történelem alakjai s eseményei már részben ismertek a III. osztályban is, ezekről még idáig nemigen hallott semmit. Az ókor nagy alakjaival valamivel többet foglalkoztunk idáig is, bár egy Periklés-szel, Sókratés-szel, Nagy Sándorral, mint emberekkel, hasznos volna bővebben foglalkozni. De különösen kiaknázatlanok maradtak a középkor és újkor nagy alakjai