Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához
Dr. Csinády tíerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához.101 adtak ilyen meggyőződésüknek. Pedig akkor még csak tapogatódzó lépések történtek az újításra. Nem szállók velük vitába, de vallom azt, hogy az alsófokú természetrajztanításban a pedagógiai szempont fontosabb a szakszempontnál, s ebből a szemszögből nézve határozott nyereség az új tanterv és Utasítás ezen része. Egy aggodalmam azonban van. És pedig az, hogy a kijelölt anyag nincs arányban az elvégzésére szánt idővel. Az I. osztályban még hagyján. De a II. osztályban határozottan baj van. Heti 2 órához mérten nagy a tananyag. Komolyan fenyeget az a veszély, hogy a szinoptikus tanítási követelmény idő hiányában a különböző életterek élővilágának egyszerű felsorolására fog vezetni. Ez pedig éppen nem kívánatos. Egyfelől azért, mert a jól bevált típustanítás veszendőbe mehet, másfelől éppen az a cél kerül veszélybe, hogy az élővilágot közelebb hozzuk a gyermekhez. Hogy ezek a hibák kiküszöböltessenek részint tankönyvíróink avatott tollától és anyagkiszemlélésétől, részint a természetrajz tanár pedagógiai érzékétől függ. Mindenesetre jó lesz szem előtt tartani a Klebelsberg-féle Utasítás tanácsát : „Ne adjunk többet, mint amennyit ismétléssel együtt 60 óra alatt el lehet végezni. Gondoljunk arra, hogy a tanulóban a természet ismeretét és szeretetét sokkal hatásosabban fejleszthetjük azzal, ha igazán alapos és részletes ismertetést adunk neki egy módszeresen letárgyalt szőkébb ismeretkörben, mintha sokat és sokfélét ölelünk fel, s ezekre vonatkozó ismeretei hiányosak és felszínesek.“ A IV. osztály tananyaga ásványtan, kőzettan és földtan kémiai alapismeretekkel. Tulajdonkép ugyanez volt a tananyag a Klebelsberg-féle tanterv szerint is, azzal a különbséggel, hogy ott a hangsúly a kémiai alapismereteken volt, s e mellett az ásványtani, kőzettani és földtani anyag alárendelt szerepet vitt. Most ez a viszony megfordult. Az óraszám 4 volt, most 3-ra csökkent. Az óraszám esése nem kifogásolható. A régi tananyag tanításához is elég lett volna 3 óra, ha abból egy egészen feleslegesen felvett részt elhagytak volna. Ez az anyagrész : a földfelszín változásai, exogén és endogén erők működése, beleértve a vulkánizmus tüneményeit, amit előttem máig is érthetetlen okból ugyanazon osztályban két tantárgy : a kémia és az általános földrajz keretében tanítottunk. Az óraszámba tehát könnyen belenyugodhatnánk, de annál kevésbbé magába a tananyagba. A kémia háttérbeszorításával az ásvány-, kőzet- és földtani anyag vált uralkodóvá. Csak annyi kémiai ismeretet közlünk, amennyi ezek megértéséhez szükséges. Az Utasítás kiemeli ugyan, hogy „nagy hiba volna, ha az ásványtan tanára rövidlátó szaki önzésből megszűkítené a szükséges kémiai ismeretek körét“, de ennek meggátlására semmit sem tesz ; sőt azáltal, hogy a tanítás gerincévé az ásványrendszertant teszi, maga az Utasítás szűkíti minimálisra a tanítandó kémiai anyagot. Hiszen