Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 275 konstruálást. A főgondolatot elolvasom és hallás után fordíttatom, majd ugyancsak az elrendezett, kiegészített felolvasás után a mondat többi részét fordíttatom egyes tanulókkal, szólamonként. (Időnként azonban a konstruálás mellőzésével rögtön a szöveg olvasásába és fordításába kezdetek.) A konstruálás után a fiúk előveszik a könyvet, és először én olvasom mondatonként a szöveget, s a fiúk lefordítják. Majd a fiúk olvassák és fordítják le a szöveget még egyszer. Mikor az új anyagot az ismertetett módszeres elvek alapján megértettem, kiváló alkalom nyílik a tárgyi elmélyedésre, amelyre •—- igaza van a cikk írójának —• a legnagyobb gondot kell fordítanunk, minthogy a tanterv a latin irodalmi tanítás céljául a római élet és gondolat- világ megismerését tűzi ki. A közölt óravázlat anyagát nem lehet soknak tartani egy közepes értelmi színvonalon álló osztályban, amelyet hatodik éve vezetek, tehát módon -volt megismerni az osztály minden egyes tanulójának szorgalmát, fordító készségét és tárgyi tudását. Komija Stíndor. * A VI. a) német óravázlatát elaprózottnak látja a bíráló. Valóban elég sok részre oszlik az óra anyaga : nyelvtan, könyvnélküli, az előző órán lefordított anyag számonkérése, ennek kérdések alapján, beszédgyakorlatban való újabb megbeszélése, majd szókérdezés, fordítás, az újonnan lefordított anyagnak kérdésekben való feldolgozása. Ezt az óratervben is fel kellett tüntetnem. Jeleztem egyúttal azt is, hogy hány percet fordítok rájuk. Az időbeosztás természetesen a végzendő anyaghoz simul. Egyszer hosszabb a fordításra szánt idő, máskor rövidebb, van, hogy könyvnélkülit kell kérdeznünk, máskor ez elmarad. (Arról azt hiszem fölösleges beszélnem, hogy a tanár nem ragaszkodhat görcsösen ez időbeosztásához.) A többi észrevételt abból magyarázom, hogy csupán egy valóban lefolytatott óra vázlatát adtam, és nem fűztem hozzá módszertani megjegyzéseket. A bíráló kifogásai a szókérdezés körül csoportosulnak. Hibásnak tartja, hogy az iskolában még le nem fordított anyag szavait kérdezem. A VI. osztályban, ahol már negyedik éve tanulnak németet, nem okoz gondot a szöveg megértése (a szabatos, magyaros fordítás a probléma), ezért itt az odahaza próbált szöveg szavait kérdezni szoktam. Rövid pedagógiai tapasztalataim máris meggyőztek annak helyességéről, hogy a tanulókkal kérdeztessem a szavakat, így a tanulók öntevékenysége érvényesülhet. Nagy érdeklődéssel, buzgalommal gyorsan kérdezik a szavakat a tanulók. Ritkán fordul elő, hogy a nehezebb kifejezéseket elkerüljék. De azért van ott a tanár, hogy irányítsa a tanulók munkáját, és ha azok egyes kifejezéseket elhagynak, ő megkérdezi. A szavak és kifejezések gyakorlására könnyű, kis mondatokat fordíttatok le. Azt talán kis meggondolás után nem lehet hibának felróni, hogy ezekben a mondatokban az új szavak és kifejezések mellett a régiek is előfordulhatnak, az ismétlés még nem hiba. A beszédgyakorlatot illetőleg igaza van a bírálónak, de ez így van az én óratervvázlatomban is, azzal a hozzátevéssel, hogy a frissen lefordított anyagból a kérdéseket én adom fel, a szánionkért anyagból a tanulók kérdezik egymást, és így maguk foglalják össze az olvasott rész tartalmát. Teljesen elfogadom a bíráló azon megjegyzését, hogy nem szabad a gyengébbeket elhanyagolnunk és csak a jobbakra ügyelnünk a vég/ett anyag mennyiségét illetőleg, de 15, illetőleg 17 sor elvégzése nem nehéz feladat. Elvégre a 9 énekes eposzból két-három éneket mégis meg kell ismerniük tanulóinknak. Az óra végén két-három mondattal magyarul jelzem a következő óra anyagát és feladom a leckét, de ezt az egy perces, másfél perces elfoglaltságot nem szoktam jelezni a vázlatomban, ez úgyis magától értetődik. Dr. Végh József. A Protestáns Tanügyi Szemle 1938 májusi számában a Megjegyzések c. rovatban én is örömmel és meglepetéssel olvastam Soós Tamás kecskeméti kartársam debreceni óravázlataink margójára szánt megjegyzéseit. Öröm. 3*
