Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - vitéz Szabó Lajos: A földrajz a középiskolai tantervben
vitéz Szabó Lajos : A földrajz a középiskolai lantervben. 63 megismertetésével a tanuló szellemi látókörét tágítja fokozatosan. A modern földrajz mindenütt okszerű kapcsolatok után kutat. Nem elégszik meg, mint régen, a földrajzi tényezők egyszerű leírásával. Ritter Károly, majd Ratzel Frigyes óta a „miért“ a legáltalánosabb földrajzi kérdőszó. Miért van az egyes államoknak és népeknek békés, másoknak szakadatlan harccal telt történelmük. Miért termelik egyik helyen egyik, másik helyen másik gazdasági növényt? Miért iparos állam Németország vagy Anglia, miért nem tud azzá lenni Olaszország minden erőfeszítése mellett sem? Miért lett Páris Franciaország, London Anglia, Moszkva Oroszország, Budapest Magyarország fővárosa? Miért beszélnek a nagy orosz síkságon, sőt maholnap az egész 20 millió km2-es orosz birodalomban egy nyelvet, s a Kaukázus- hegység aránylag kis területén 50-et? Miért lett a Kárpátoktól bezárt medence egyetlen állam, s miért lesz a földrajzi okok kényszere folytán minden mesterkedés ellenére is újból egyetlen állam? stb. stb. A földrajz mindezekre a kérdésekre elfogadható feleletet ad. Megmagyarázza Európa példátlan túlsúlyra jutását a többi kontinensek és népek között, s a világtörténelem száz és száz történésének természetes magyarázatát nyújtja. S a tanuló e csodálatos világban, ahol a természeti tényezők, a gazdasági és politikai élet ilyen okszerű kapcsolatát látja, nagyszerű következtetésekre jut, s közben úgyszólván minden más tárgynál jobban, szinte játszva fejleszti logikai és ítélőképességéi. Az idegen, soha nem látott területeknek leírás útján való elképzelésével, a régi geológiai korok felszínének rekonstruálásával fantáziáját képezi és növeli. De az emlékezetet is nagy mértékben foglalkoztatja és fejleszti azzal, hogy állandó analógiákra utal, összehasonlítást tesz rokon földrajzi tényezők között, s a térképen az egyezményes jelekkel jelzett formákat felismeri. Mindezt teszi úgy, hogy a természettudományok már ismert alapjaira támaszkodik, ezeket egységes képbe foglalja össze, és kapcsolatot tart fenn a tudományok humánus csoportjával, a történelemnek, a szociológiának, a nyelveknek s az irodalmaknak a teret világítja meg, melyen ezek történései lejátszódnak, s megmutatja nekik az embert, mint egyént és mint szociális lényt, mint a különféle földrajzi tényezők függvényét. A földrajz tehát az a szaktudomány, amelyik az ifjú összes többi tárgyaival kapcsolatba jön, s azokat egységes tudásanyaggá formálja. Nem kell bővebben kifejteni, hogy a hazai föld s ennek életének megismertetésével, hazája földjének és népének megszerettetésével a legszilárdabb és legtisztább hazafiság érzelemcsiráit vetjük el a gyermek lelkében, s végül a Föld népeinek megismertetésével más nemzetek iránti tiszteletre, azok kultúrmunkásságának megbecsülésére s általában a népek közötti szolidaritás ápolására neveljük őket, s ezzel minden más tárgynál jobban kifejlesztjük lelkűkben azt az egyetemes humánus érzést, amit a Biblia ezekkel a szavakkal ad vissza : „Mindnyájan egy Atyának gyermekei vagyunk.“ A földrajz ez utolsó két lehetőséggel a gyermek érzelemvilágát gazdagítja és nemesíti, és akarati lényének tiszta és nemes impulzusokat ad.
