Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Dr. vitéz Réz Henrik: A német nyelv tanításának célja és módszere
Dr. vitéz Réz Henrik: A német nyelv tanításának célja és módszere. 57 A nyelvtan tanítása. A nyelvtan tanítása és tanulása körül folyt a legélesebb harc, midőn a régi grammatizáló módszerről 1000 után a direkt módszer egyszerre a nyelvtan nélküli tanításra akart áttérni. Utóbbiak úgy gondolták tanítani az idegen nyelvet, mint ahogy a gyermek tanulja az anyanyelvét, de ez nem lehetséges, mert a gyermek állandóan benne él a környezetben és nyelvközösségben, melyet meg akar tanulni, és azt az iskola néhány órájával nem érheti el. Ma ez a harc elült, és a nézetek meglehetősen egyirányúan tisztázódtak. A nyelvtan leszorult első helyéről, többé nem cél, hanem eszköz, mely a nyelvérzéket erősíti és támogatja, viszont a másik tábor is belátta, hogy csak a nyelvtan ismerete tudatosítja a nyelvi alakokat, nélküle biztos nyelvtudás nincsen. A németül beszélőben is a nyelvtan tudatosítja a helyes alakokat.7 Már az 1927-i Utasítások is kimondják, hogy nem nyelvtant, hanem nyelvet tanítunk. A nyelvtan csak könnyíti a gyakorlati beszélgetést, azért nem tanítunk rendszeres nyelvtant, csak megfelelő alkalommal (ad hoc) gyakoroltatjuk az élő formákat. Utóbbit hangsúlyozzák az 192 l-i porosz Utasítások is.8 Abban még ma sem egységes a felfogás nálunk, hogy az anyanyelven vagy az illető idegen nyelven tanítsuk-e a nyelvtant, sőt egyes leghasználtabb tankönyveinkben németül vannak á nyelvtani szabályok. Pedig itt is könnyű volna már a döntés ! Bár a tanítás nyelve lehetőleg az illető nyelven történjék, a nehéz nyelvtani fogalmakat mégis az anyanyelven kell tanítani, mert különben ismeretlent ismeretlennel akarunk megmagyarázni. Ilyenkor és különben sok más idegen élőnyelvi tanításra vonatkozó elvi döntésnél nem árt a nyugati nagy nemzetek eljárását tanulmányozni, mert nekünk művelődési kérdésekben döntő jelentőségünk nincsen, sem időnk és pénzünk hosszadalmas kísérletekre. A németországi iskolákban az anyanyelven tanítják az idegen nyelv nyelvtanát.9 így a lélektani indokolás mellett mindjárt a gyakorlati példa is bizonyít. Ne legyen külön nyelvtanóra, mert ez terméketlen gyakorlása fel nem használható paradigmáknak, hanem a beszédgyakorlatokból és az olvasmányból már az alsó fokon lassan, induktive, a példákat az olvasmányból gyűjtve, módszeresen, fokozatosan egészítsük ki nyelvtani tudásukat. A gyakorlást aztán átalakítással, kiegészítéssel, vagy később németre való fordítással végezhetjük. Ha a begyakorolt olvasmányból vesszük a példákat, könnyebben megmaradnak emlékezetükben, és máskor felhasználhatják. A nehéz, eltérő jelenségeket lehetőleg könnyíteni kell, de alaposan gyakoroltatni. Ezek már a kiejtésnél kezdődnek. A főnevek eseteinél 7 A számba jöhető újabb módszertani könyvek és idevágó cikkek teljesen egyetértenek. V. ö. Aronslein, id. m. I. kt.. Lux Gyula, id. m. Sándor Vencel, A középiskolai német nyelvtanítás. Magy. Műv. 1930 és O. K. T. Közlöny 1931. Petrich Béla id. m. stb. 8 V. ö. Petrich, id. -m. 70. 1. 9 V. ö. Prot. Tan. Szemle, IV. 55. 1.
