Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 2. szám - Dr. vitéz Réz Henrik: A német nyelv tanításának célja és módszere
Dr. vitéz Réz Henrik: A német nyelv tanításának célja és módszere. 55 feind (dráma). A VII. osztályban Lessing: Minna von Barnhelm (dráma) és Kleist : Michael Kohlhaas (elbeszélés). A VIII. osztályban Gothe : Faust I. része, Schoppenhauer : Aphorismen és Nietzsche : Philosophische Schriften. Minden mű 50—50 kötött példányban van meg, melynek használatáért csekély kölcsönzési díjat fizetnek a tanulók, a szegényeket ez alól fölmentjük. A nagy áldozatot csak egyszer, az elindítás alkalmával kell az intézetnek meghoznia, utána a használati dijakból mindig karban lehet tartani és egy-egy elkallódó példányt pótolni. Az olvasmány legszebb részeit együtt olvassuk az iskolában, a többit tartalmilag áthidaljuk, a haladókkal otthon olvastatjuk és számonkérve megbeszéljük. Minden évben egyet így elolvasunk. A másik munkát a haladók házi olvasmányként olvassák, de itt nem ragaszkodom ahhoz, hogy az egészet elolvassák, egy-egy része is elég, de azt a keveset alkalomadtán számonkérem. A munka mennyiségét tehát önként vállalják a tanulók, nem megy osztályzatra, inkább szorgalmi számításról lehetne szó. Az eredmény érdekében komolyan kell venni, különben üres játék lesz belőle. Művelődésismeret (Kulturkunde). A világháború tapasztalatai megváltoztatták a németországi élőnyelvi tanítás célját, mert bár a francia az első élőnyelv volt középiskoláikban, mégsem ismerték eléggé a franciákat. Űj Utasításaik (Richtlinien 1925) célja : „a tanulót egy minden oldalról megerősített nyelvkészség alapján az irodalmon át az idegen népek művelődésébe és szellemi világába bevezetni.“4 Új és jobb utakat kerestek az idegen nép azon szellemi és művelődési értékeinek megismerésére, melyeket az fejlődése folyamán létrehozott, és a népjellem megismerése által jobb megértést várnak. Az eszme (Kulturkunde) nem egészen új, mert a latin és görög régiségtan is körülbelül ezt a célt szolgálta, de az anyanyelven. Nálunk Koszó János hirdette először következetesen a müvelődésismeretet és lelkes szavakkal szólt nagy értékéről.5 Általa került Tantervűnkbe is. Eleinte erősen támadták új iránya miatt, később éppen egyik volt ellenfele írta : „Az idegen nyelvtanulás legfőbb célja azonban mégis csak az kell, hogy legyen, hogy a tanulót képessé tegye (nyelv- készsége által) az idegen kultúra sajátságainak, belső szerkezetének, az idegen nép lelki struktúrájának a felismerésére, helyes megítélésére, és ezen a réven nevelőleg kell hatnia az ifjú lelki képességeinek a kifejlesztésére, az önálló lelki élet kialakulására, a személyiség kibontakozására. Ezáltal a nyelvtanítás elveszti elszigetelt jellegét és beolvad a nevelés egyetemes céljába.“6 (la a kezdő irány túlzásaitól el4 Ph. Aronstein, id. m. I. kt. 72. 1. 5 Koszó János, Művelődésismeret (Kultúrkunde) mint a modern nyelvi oktatás alapja. Magy. Ped. 1931. 1—10. 1. 6 Lux Gvula. Modern nyelv oktatás. 15. 1.
