Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Csanády Sándor: Útkeresés a jobb magyar dolgozathoz
Csanády Sándor: l 7keresés a jobb magyar dolgozathoz. 457 Útkeresés a jobb magyar dolgozathoz. I. Tettamanti Béla egyik tanulmányában ezt írja : ,,A középiskolai anyanyelvi tanításnak talán egyik legégetőbb problémája a fogalmazás tanítása. Eredményeibe csak az nyugodhatik bele, aki csukott szemmel jár a világon. Aki nem veszi észre azt, hogy a nyolc középiskolai osztályt végzettek legnagyobb része megdöbbentően rossz stíluskészséggel rendelkezik.“1 Ez a megállapítás alig mondható túlzottnak, sőt bizonyos dolgokat el is hallgat, vagy — mert nem tartozik szorosan a tételhez — elmellőz. A stíluskészségnél nem jobb a nyolc osztályt végzett ifjú helyesírása és szerkesztő képessége sem. Tettamanti Béla tanulmánya a teendők tekintetében sok gondolatot ébreszt; kiváltképpen részletesen foglalkozik a dolgozatok műfajaival és témaköreivel, amikor is sommás megállapításokat és statisztikai adatokat közöl, rámutat a dolgozatok műfaji egyoldalúságára és a vagylagos tételek bevezetésének eredménytelenségére, s ennek okaira.2 Távol áll tőlünk, hogy más tárgyak fontosságát elvitassuk, hogy a magyar stílustanítást tegyük meg a középiskolai munka kizárólagos feladatának, de nem hallgathatjuk el azt a felfogásunkat, hogy alig képzelhető el nagyobb szegénységi bizonyítvány egy érettségizett emberre nézve, mintha írása tele van helyesírási hibával, a fogalmazása pedig a kezdetlegesség fokát mutatja. Nem gondolunk arra, hogy az érettségi után évek múlva is pompásan tudjon bonyolult egyenleteket megoldani, fizikai törvényeket levezetni az immáron valamely életpályán küszködő ember, de méltán meg- botránkoznánk, ha az egyszeregyet és a négy számtani alapműveletet nem tudná. A hibátlan helyesírás, a jó világos stílus, értelmes és szabatos fogalmazás pedig alig több követelmény ezeknél. Különös ajándék, művészi adomány a költői vagy írói stílus. Erre az iskolai oktatás nem törekszik, de az értelmes, szabatos stílus és fogalmazás színvonalát az útra bocsátott tanulónál, ifjúnál el kell érnie a középiskolai tanításnak, mint legkisebb eredményt. Párosítva ezzel a helyesírás biztos tudását. Ennek a problémának megvitatása a jobb eredmény céljából nemcsak a dolog immanens okaiból parancsolóan szükséges, de hovatovább a középiskola presztízskérdésévé válik az érettségi bizonyítvánnyal kieresztett ifjak gyenge előmenetele és tudása éppen azon a területen, ahol a köznapi élet is leghamarabb és leggyakrabban teszi kirakatba az emberek szellemi fogyatékosságát. 1 Tét lament i Béla: A fiúközépiskolák felsőbb osztályainak magyar írásbeli dolgozatai. Aeta, Szeged, 1936. év, 39—82. lap. * V. ö. még Semetkay József: Vagylagos tételek az érettségin. Orsz. Középisk. Tanáregv. Közlöny, 1938 márciusi szám.
