Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Fehér Gábor: A módszertani szempont túltengése és hibás értelmezése
456 Fehér Gábor: A módszertani szempont hibás értelmezése. közvélemény ezt látja fontosnak és a dolog lényegének. Hogy menynyire így áll a dolog, mutatja az a tény, hogy a fenti dramatizálást az intézet több hasonló jelenettel együtt lefényképeztette, és szép kivitelű, tehát sok pénzbe kerülő sokszorosításban értesítőjében közzétette mint bizonyítékot a mellett, hogy milyen modern és módszeres tanítás folyik az intézetben. Vissza kell térnem a kiindulási ponthoz. Két tény áll egymással szemben, amelynek természetellenes viszonya magyarázatot igényel. Egyfelől tény, hogy a magyar pedagógiában ma olyan aktivitás szelleme észlelhető, amelyre messze visszahatolva is alig találunk példát; másfelől az is igaz, hogy az eredmény nem áll arányban a vezetők és tanárok munkatöbbletével, s az iskolák szellemében az a lényegi, elhatározó változás nem történt meg, amelyet pedig az erőkifejtés eredményeként elvárhattunk volna. Aki tagadja e felfogás helyességét, annak a helyzete könnyű. De aki a mondottakat elfogadja, arra az a kötelesség háramlik, hogy keresse a felfelé vezető utat, azokat a módokat, amelyek által középiskoláink nívóját emelni lehet. Ilyen mód bizonyára számos van. s lehet, hogy mindenki másmás utat tart célhoz vezetőnek. Nekem itt a midianiták ellen induló Gedeon története jut eszembe, amelynek az a paradox tanulsága van, hogy harminckétezer emberrel nem lehet megnyerni egy csatát, de háromszáz emberrel igen. Ennek a történetnek reánk szimbolikus a jelentősége, amely a következő : A magyar intelligens középosztály jövőjéért harcoló középiskoláink győzelmének előfeltétele az, hogy el kell távolítani az iskolákból a szellemi pályára nem alkalmasok tömegét, amelyek miatt nem lehet haladni a kiválasztottak kis csapatának. A szelekció mindennek előfeltétele. Nem azt akarjuk ezzel állítani, hogy a szelekció minden baj orvossága, hanem csak azt, hogy ez egy olyan előfeltétel, amely nélkül a továbbhaladást el se lehet képzelni. Amíg nincs szelektív iskola, addig lényegi változást semmi téren nem várhatunk ; s ha valaki mégis megpróbál új bort tölteni az ócska tömlőbe, abból csak veszedelem származhatik. Valószínű, hogy mindezeket nagyon sokan látják. S hogy mégsem indulnak meg a szelektív iskola irányában, az emberileg nagyon érthető. Senki se szeret elindulni olyan úton, ahol magánál erősebb birkózókat sejt. És végre is, feletteseink is — alárendeltek ; alárendeltjei az egyetemes magyar társadalomnak, s végrehajtói annak, amit a tömegakarat rajtuk keresztül ki akar fejezni. Ez a tömegakarat ezidőszerint még antiszelekciós. Mivel pedig a középiskola függvénye társadalmunk életfelfogásának, amott csak akkor remélhető változás, amikor emitt már megvalósult. Nyíregyháza. Fehér Gábor.
