Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Fehér Gábor: A módszertani szempont túltengése és hibás értelmezése
Fehér Gábor: A módszertani szempont hibás értelmezése. 453 természetéhez, s ez benne az állandó, mindig ismétlődő vonás. Van azonban a valóban helyes módszernek egy másik, mondhatnám művészi eleme is, amelynek lényege : a nevelő szuggesztív egyéniségének hozzáadása által életszerűvé tenni a tárgyat. A módszernek ez a lírai eleme minden igazi pedagógusnál erősen jelentkező és ható erő, s az igazi nevelőnél nélkülözhetetlen, mert az ismeretek iránt közömbös lélekben ez váltja ki a szimpátiát, amely az érdeklődés serkentője. A módszer két tulajdonsága közül az érdeklődés felkeltésére és ébrentartására fontosabb a szubjektív. A tudományos problémák elvontságai és rendszeressége között járatlan növendék nem annyira a tudomány anyagában látja az életszerűséget, mint inkább a nevelő egyéniségében. A jó módszer célja tehát nemcsak az, hogy a tudományos tények rendszerébe bevezesse a tanulót, (hiszen erre egy jól megszerkesztett könyv sokkal alkalmasabb, mint az élőszó esetlegességeinek kitett tanítási munka), hanem elsősorban az, hogy a nevelő bizonyságot tegyen egyéni magatartásának szuggesztív erejével a tanított dolgok örök szépségei mellett, s a bizonyságtevés eszközével vágyat ébresszen a tanulóban megindulni egy olyan úton, amelyre különben sohase lépett volna rá. A jó módszer tehát elsősorban szuggesztív és életszerű. Ilyen azonban csak akkor lehet, ha a nevelő lehetőleg mindig olyan dolgokról beszél, amelyekkel lelke tele van, amelyeknek előadása őt magát is megragadja. A tanárnak gondosan ki kell keresni az elvégzendő anyagban azokat a részeket, amelyek az ő számára különösen életszerűek, s ezeket nemcsak joga, hanem kötelessége is kiemelni. Mivel azonban ugyanazon anyagban minden egyéniség mást-mást érez magához közelállónak, s más-más módot a szemléltetésre célhoz- vezetönek, világos, hogy az életszerűségnek és a szuggesztív hatás elérésének útja, a helyes módszer minden nevelőnél más. Minden eredményes oktatásnak egyéni színe és egyéni módszere van. Minden igazi nevelő maga alakítja ki a saját módszerét, amely más által el nem tanulható, egészen egyéni alkotás. Módszert átvenni, mástól vett módszerrel tanítani — hazugság, amely rögtön tönkreteszi a nevelőmunka életszerűségét, mert hiszen ugyanazon methódus, amelyik az egyik tanár kezében kitűnő volt, lehet a másikéban erőszakolt és hatástalan. A mondottakból az következik, hogy szuggesztív erejű, életszerű nevelésről csak ott lehet szó, ahol a közös munka közben úgy a tanár, mint a növendék egyénisége az erkölcsiség és a józan ész határain belül korlátok nélkül, teljes szabadságban nyilatkozhatik meg. S itt kell rámutatni egy olyan tényre, amely az alábbiakban úgyszólván mindent megmagyaráz, s lényegében a következő : A növentlék tehetségeit aktíve fejlesztő, és a nevelőmunka módszerességét szorgalmazó munkaiskola Magyarországon körülbelül abban az időpontban jutott diadalra, amikor létjogosultságának előfeltételei már eltűnőben voltak; éppen akkor kezdett volna önállóan gondolkozó, független szellemiségű egyéniségeket nevelni, amikor az új kollektív szellem úgyszólván
