Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Sziklay László: A magyar dolgozatokról
Dr. Sziklay László: A magyar dolgozatokról. 113 kell állítanunk a felsős magyar dolgozatokat a középiskolai nevelési rendszerbe, s meg kell bennük, Íratásuk módjában és a megválasztott tételekben is találnunk azokat az egységes nevelési szempontokat, amelyeket a középiskola célul tűz ki maga elé. Ha igaz, hogy a magyar középiskola érzelmileg és akaratban erős, nemzeti érzésű magyar intelligenciát akar nevelni, akkor a magyar dolgozatnak nem elég a leckét számonkérnie. Az iskolában tanult anyagról vagy az otthon átrágott kötelező olvasmányról szóló beszámoló édeskevés nevelő hatással lesz a fejlődésnek indult intellektusra ; eltekintve attól, hogy ezek a kétségtelenül száraz beszámolók tehertételt jelentenek a gyermek számára, aki csak a legritkább esetben, esetleges speciális érdeklődés esetén — márpedig 15 éves korában melyiknek van speciális érdeklődése — érez valódi lelki összefüggést a dolgozattal, dolgozata tárgyával, s abban a pillanatban, amint az iskolából kikerül, úgy érzi : azt, amit a magyar dolgozatnak praktikus szempontból kellene célul kitűznie maga elé, t. i., hogy a tanuló megtanulja az önálló vélemény kifejtését, saját érzelmeinek és a megtanult ismeretanyagnak kapcsolását, — ez a dolgozatfajta teljesen elejti. A magyar dolgozat tételeinek tehát elsősorban a két fent említett célt: egyrészt a lélek formálását, másrészt pedig az egyéniség érvényrejuttatását kell kitűzniök maguk elé. Az anyag számonkérése másodlagos szempont, s éppen ezért a magyar dolgozat már természeténél fogva sem hasonlítható az idegen nyelvi vagy matematikai dolgozathoz. Felvetődhetik már most az a kérdés : hogy az ú. n. irodalmi tételek mennyiben és milyen formában szolgálják e nevélés szempontjait és hogyan juttatják érvényre a tanuló egyéniségét? Ha pusztán a tananyagot kérik számon, semmiesetre sem felelnek meg ennek a feladatnak. A regénytartalmak elmondatását, Balassának és korának puszta számonkérését magának az irodalmi órának a keretében, írásban pedig a munkafüzeten belül amúgyis elvégeztük : jó vezetés mellett azonban az irodalmi óráknak a puszta, elsajá- titott anyagon kívül még egy óriási többletük van, a tanuló állás- foglalása, érzelmi és akarati beállítottsága az illető irodalmi korral, íróval vagy művel szemben. Nem szabad azt hinnünk, hogy a tizenhét éves fiatalembernek, aki először döbben a lét kérdéseire, nincs egyéni állásfoglalása az emberi szellem termékeivel és fejlődésükkel szemben : ellenkezőleg, a gyermek a maga naiv módján éppen az irodalmat nézi minden esetben saját egyéniségének szemszögéből még akkor is, ha a tanár csak a tényeket kéri tőle számon, s éppen a nevelő egyéniségétől függ, vájjon ez a vélemény, ez az egyéni állásfoglalás az irodalommal szemben megmarad-e a tanulóban még az érettségi után is a primitívségnek azon a fokán, amely, sajnos, intelligens társadalmunk igen nagy százalékánál ma is észlelhető, vagy pedig kellő irányítással és gyakorlással kicsiszolódik, kiforr, s egyrészt teljesen odasimul az egyéniséghez, másrészt azt a nagy
