Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Sziklay László: A magyar dolgozatokról
414 Dr. Sziklai/ László: A magyar dolgozatokról. nemzeti célok szolgálatában állítja. Szerintünk elhibázott dolog tehát pl. a középkort ilyenformán számonkérni a magyar dolgozatban : „A középkori magyar irodalom“, „A kódex tartalmi ismertetése“ a nevelőiskola tétele a középkorral kapcsolatban : „Sötét volt-e a középkor“, „A középkori magyar ember lelkivilága“ stb. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi két dolgozatban a tények másodrendű szerepet fognak játszani, rajtuk keresztül a tanuló egyéni állásfoglalását fogja bemutatni, s még az sem lesz baj, ha esetleg hamis következtetésekre jut: a javítási órán kialakult vita bizonyítja, hogy még a tévedések is gyümölcsözők, épp nevelési szempontból, ha egyéniek. Felhozhatnék most ezzel szemben azt a kérdést: megfelel-e minden tétel minden tanuló egyéniségének? Kétségtelen, hogy nem. S itt a vagylagosság értelme. Ezt nem úgy értelmezzük az iskolai dolgozatoknál, mint az érettségin, mert a fent említett szempontú irodalmi tételek is lehetnek vagylagosan egymás mellett, de vagylagosan kell őket adnom azért, mert ellenkező esetben nem tudok a tanulók egyéniségéhez alkalmazkodni. Ha visszatérek az előző két címre: „Sötét volt-e a középkor“ s a „Középkori magyar ember lelkivilága“, lényegében ugyanabból a tárgykörből vettem a két tételt, de szem előtt tartottam a nevelők kétségtelenül fontos szempontját, a gyermek egyéniségét. A szubjektív, egyéni véleményt nyilvánítani szeretők előmenetelre való tekintet nélkül az első tételt választották, a szemlélődő, objektív természetűek a másodikat. A vagylagos tételekre tehát elsősorban ezért a nevelői célért van szükség. A vagylagos tételek éppen ezért nem okozhatnak zavart a dolgozat elbírálásánál sem. A fent említett példa bizonyítja: mind a két tétel egyforma tájékozottságot, ú. n. tudást követel, pusztán az egyéniségek különbözősége tette a két tételt indokolttá, ez pedig' az elbírálásnál nem játszik szerepet. Felhozhatná most valaki : s az érettségi? Szerintem a helyesen kiválasztott érettségi irodalmi tételt ugyanezek a szempontok irányítják. A tanuló irodalmi érettségét sokkal inkább bizonyítja olyan természetű dolgozattal, amely szintétikusan, egyéni beállításban nézi az irodalom jelenségeit, mint amely tényeket kér számon. Ami pedig az ú. n. másik tételt illeti: a nyíregyházi ág. h. ev. Kossuth- gimnáziumban a nevelői szempontok figyelembevételével tűzték ki a „Tudás és jellem“-tételt az 1937 júniusi érettségin. Ezeket a tételeket nevezhetjük „világnézeti“ tételeknek, azonban lehetőleg kerüljük ezt a sokat markoló kifejezést ■— az viszont kétségtelen, épp nevelési szempontból —, hogy a tanulónak rendszeresen, irodalmi stílusban számot kell tudni adnia azokról a problémákról, amelyek nemcsak kamasz életében, hanem azután is az életben elsőrangú aktualitással bírnak előtte. A magyar irodalom tanár háttérbe szorul ezeknek a tételeknek a feladásánál, s elsősorban a nevelő jut előtérbe, de ha valóban el akarja érni azokat a nevelési célokat, amelyeket rövid kis elmélkedésem elején kifejtettem, ezeknek a témáknak valóban szükségét látja. Röviden „szabad tételeknek“ hívhat
