Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
t 374 Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. lenség'gel és irigységgel kell, hogy eltöltse az a tudat, hogy neki nincs, mint ahogy nem nyugtathatja meg rongyos ruhája láttán az, hogy a társának új ruhája van. Honnan magyarázható meg másunnan a kultúrembernek az az ösztöne, hogy könyveket gyűjt magának, ha nem onnan, hogy a könyvben biztonságot talál, s mint vára köveivel veszi magát körül, menedékül a múlandó világ szemei elől? Szokja meg a leendő tanító már az iskolában, hogy van egy kis könyvtára, ha több nem is, mint ahány tantárgy az órarendjén, hiszen míg él, ebből merít, s ha ezekről meg nem feledkezik, bántalom nélkül futja meg pályáját. Ugyanígy a toliban hivatása szimbólumát lássa, sakkor érezze magát biztonságban, ha a fegyvere a kezében van. Tanulja meg már most becsülni azt a fegyvert, amellyel bánni nemzete minden katonáját megtanítani kötelessége, célja és hivatása lesz. A tollat semmibe nem venni, felesleges lomként hányódni hagyni, annyi, mint a kenyeret sárba dobni : jóérzésü embernek ezt éreznie kell. Szintén anyagi kérdés, de mi ebbe is szellemet viszünk — s nevez- hetnők-e magunkat a szellem őrállóinak, ha nem ezen a címen —, s ez a növendékek anyagi kötelezettségeinek komolyan vétele. Konvik- tusi, egyesületi tagsági díjak pontos befizetése, ha méltánylandó esetekben nem is követelhető meg a törvény szigorával, legyen minden növendék lelkiismereti ügye. Amikor ezt kívánjuk még az illetők végső erőfeszítése árán is, egyetemes törvénynek szerzünk érvényt, mert a világban azt látjuk, hogy az emberek gondjainak nagyrésze anyagi gond, s ha ez nem volna, egyéb szenvedést a világ talán észre sem venne. Nem a materialisták világszemlélete állítja ezt, vagy ha állítja, éppen azért materialista, mert bűnképpen állítja, a szellem embere azonban felsőbb akaratot érez meg benne, látva, hogy a lét küzdelem, s hogy az legyen, elrendeltetett. Lelkiismeretlen az a nevelő, aki ez alól neveltjét kivonja, még akkor is, ha nem az ideák magaslatairól nézzük, hanem az élet oldaláról. Vállalnia kell ennek a vádat, amikor anyagi dolgokban felelőtlenül útnak eresztett növendéke első küzdelme, vagy éppen elsiklása után a szemébe mondja : frázis volt, amikor hirdetted, hogy az életnek nevelsz ! Fegyelmezni minden olyan intézkedésen keresztül lehet és kell, amely ráébreszt kötelességeinkre, s ha ezek véges erőink miatt nem is teljesíthetők mindenkor maradék nélkül, magát a kötelességet érez- nünk kell. Az élet rettentően komoly, s naiv álmodozó az, aki azt hiszi, hogy az ellenkezőjére való ráneveléssel eltűnnek a világból az észre nem vett normák. S hogy mindezek mellett tudjuk, hogy a nevelés derűsebb tájék, mint maga az élet, s a gyermeki kedély megóvása szentebb és örömtelibb feladatunk, mint a fegyelem és szigor, következik éppen erkölcsi célkitűzéseinkből s az evangélium akaratlan felcsillanásaiból, melyeknél tovább időztünk volna, ha a kimért útról letérni időnk megengedte volna. Bárki kérdezhetné, hogy hol van a szeretet és a megbocsátás krisztusi törvénye, ha min-
