Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. 373 abszolutisztikus dölyf, mely megveti a kiváltságtalanokat. A demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki kénye-kedve szerint cselekedhetik, hanem azt, liogy senki sem tehet, vagy követelhet többet, mint a mellette levő ; ilyen értelemben a demokrácia valóban kálvinista Programm, s ezt szigorúan követnünk is kell. A kivételnélküliség azonban nemcsak azt jelenti, hogy egyesekkel teszünk kivételeket, hanem azt is, hogy akaratunk végrehajtásáról semmi körülmények között egyetlenegyszer se feledkezzünk meg. Ha egyszer elhatároztam, hogy a tisztességes formában való köszönésre rászoktatom a növendékeket, akkor egyetlenegyszer sem szabad megtörténnie, hogy az utcán bámészkodó növendéket nem figyelmeztetem, legyen fényes nappal, vagy éjtszaka, legyek egyedül, vagy századmagammal. A feltétlen érvény azt kívánja, hogy soha egy percre se függesztessék fel az érvényessége, s ez alól nem ment a kényelem, az elnézés, s főként nem az a naiv önáltatás, hogy majd a jövőben magától is érvényesülni fog. Nem fog érvényesülni, mert az erkölcsi törvény felülről világít, s ha az alsóbb rétegekbe nem továbbítjuk, elvillan néhány magasan álló lelkében, s az alant alvók számára nem lesz tartalommá. „Egy-két elnézés nem számít" halljuk önkénytelenül azok részéről, akik szerint az erkölcsi törvény a számbeli többségen s a statisztikán múlik. Nem vitatkozom tovább, csak annyit mondok, hogy a lelkiismeretes ember nem tud egy percre sem lelki- ismeretlen lenni, mint ahogy a fekete egy percre sem lehet fehér. S mert az erkölcsiségre ez az állandó permanencia jellemző, nincs ereje, s mint talmi érték a szemétre kerül, ha a lényege homályosul el benne. Fel fogjuk sorolni azokat a szabályokat, melyeknek alkalmazásával nézetem szerint — bármennyire is külsőlegeseknek látszanak azok — erkölcsi magvakat hinthetünk el a fejletlen lelkekben. Nem az oknélküli ismétlés azonban a célunk, ha némelyiket ebben az általánosabb részben előre indokoljuk, hanem intézetünkben való újszerűségük kívánja, hogy magyarázatukkal összefüggésbe hozzuk előbb kifejtett elveinkkel. Néhány esetben már ezt megtettük, amikor néhány jellemző példán keresztül hidat próbáltunk verni az elmélet és a megvalósítás közé, toldjuk ezt meg végezetül amaz intézkedéseink indokolásával, melyek anyagi okokra való hivatkozással mellőztettek eddig. Szoktassuk rá növendékeinket kellőképpen arra: hogy tankönyvekkel és írószerekkel lássák el magukat. Nézeteink erkölcsi alapjaiból következik, hogy nem maradunk meg itt a gyakorlati szempontok mellett, hiszen tény, hogy különösen a bentlakó növendékek közül többen is tanulhatnak egy könyvből, s dolgozatot is írhatnak végső szükségben innen-onnan összekapkodott toliakkal s tintával. De mást kíván a rend, mely alapja mind a szellemi, mind a fizikai világnak, s ezen kívül a hivatásérzetre való nevelés, mely nem felejtheti ki elvei közül, hogy a kultúrember lelke a betű, barátja a könyv, fegyvere a toll. Ha száz más társának ezer könyve is van, kielégüíet-
