Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
372 Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. A második megjegyzésem az, hogy a szellemi foglalkozásnak, tanulásnak is erkölcsi fegyelmező ereje van. Ahogy nem tűrjük a hányaveti megjelenést, mert az a belső széthullottság velejárója, ugyanúgy nem szabad tűrnünk egyetlen pongyola kifejezést, pontatlan meghatározást, s az úgynevezett szalmázást sem, nemcsak azért, mert a tárgyi szempont nem engedi, hanem azért is, mert a szellemi pety- hüdtség, gondolataink gyors és világos rendezésétől való idegenkedés akarati s ezzel együtt erkölcsi alacsonyrendüség is. Ismét a lélek egységét kell ideállítanom, amelyben nincs külön rekesz az erkölcsi s aztán a másféle akarat számára. Aki nem tudja tudatmezejének szűkítését és tágítását kellőkép akarata alá rendelni, az nem tudja önnönmagát sem, aki pedig az önmaga kezeiből hull ki minduntalan, az erkölcsileg haszontalan lény. A harmadik kívánságom az, hogy az anyagi és szellemi jutalmazásnak is a fegyelmezést kell szolgálnia. A primär állapot az, hogy senki sem kap semmit, s ebből kell érdemek szerzésével kiemelkedni, s állandó helyes magatartással ott maradni. Áll ez a díj fokozatokra s a segélykiosztásra. A kollégium anyagi javai erkölcsi tőkéből gyűltek össze, az tehát nem lehet közpréda erkölcsi szempontok nélkül. Ha a kollégium szegénysegélyző intézet, akkor adja oda pénzét a szegényeknek, de ne járjon ez együtt intézetünk tagsági jogával, s még itt is a különbek kiváltságával. Az utcán lézengő munkanélküli egyedüli jogcíme a támogatásra az, hogy nincsen semmije ; miért kell ezért a segélyezésen kívül diplomát kapnia azzal a beléjeszuggerált meggyőződéssel együtt, hogy megérdemelte? Ugyanez áll az intézet szellemi javainak a kiosztására is. Magaviseletből csak az legyen egyes, aki magatartásával erre külön rászolgált, s ne járjon ez hivatalból a beiratkozással együtt. Kitüntetés legyen és nem jog, melyre puszta megléténél fogva bárki igényt tarthat. A palást azért palást, mert nem mindenkor és nem mindenki hordja ; dekórum legyen a kitűnő magaviseleti jegy is és nem hétköznapi ruha, mely a sarat is elviseli. Ugyanez érvényesüljön minden tárgyból való osztályozásnál többé-kevésbbé a szerint, amint abban több vagy kevesebb az erkölcsi tartalom. Erkölcsi tartalom az, hogy nehéz, nevelői erejénél fogva fontos, megtanulása dísz és gyarapodás azáltal, hogy kiemel, s büszkeséggel tölt el. Ne feledjük, hogy minden, ami érték, kiválósága által lesz értékessé, és a sablon nem volt soha heroizmus. S a negyedik dolog, amit el kell mondanom az, hogy nem szabad sehol kivételnek lenni. A világnézeti alapvetésben láttuk, hogy mindenki fölött egyforma erkölcsi törvény uralkodik. Meg kell szűnnie tehát a fegyelemnek, amely ebből az erkölcsi törvényből táplálkozik akkor, amikor feltétlen érvényében senki sem bízhatik. Mondhatná valaki, hogy ez a feltétlen szigor arisztokratikus gőgje ismét nem kálvinista vonás, mert nem demokratikus, nem megértő eléggé. Egy kis alaposság ellenben meggyőz az ellenkezőjéről: ott, ahol kivételek vannak, ott vannak kiváltságok, ahol kiváltságok vannak, ott van
