Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet

Bariók Miklós : Fegyelem es világnézet.

Ii71

nagy jelszavak hatására ezekhez fűztek. Sem a Kossuth-pártiság,. sem a később fényét vesztett liberalizmus nem indokolhatják azt, hogy intézményeink belső rendje megbontassék, s amit a századok hangyaszorgalma összehordott, azt a politikai áramlatok nem helyén való alkalmazása szélnek eressze. Legyen mindenki Kossuth- párti a nemzetet fenyegető veszedelmek ellen, legyen mindenki liberális az emberi jogokért való küzdelemben, de amikor falaink között egyetlen Habsburg, egyetlen nemzetiségi frakció sem sanyargat, vagy nyom el bennünket, akkor Don Quijote módjára szélmalmok ellen való hadakozásunkkal ne verjük szét saját csatarendjeinket. Vagy harcoljunk bárki ellen, bárminő eszközökkel, de ne váljék annyira úrrá rajtunk a kor bomlott kuszasága, hogy eldobjuk fegyvereinket, mert az ellenségtől szeretnők ugyanezt látni.

Nem akarjuk, hogy az osztrák imperium, vagy a mágnások hatalma megszabja lépteinket, s ezért mi sem szabjuk meg azokét, akiket vezetésünkre bíztak. Lovagias tett, méltó a magyarhoz. Ó, egy csepp világnézetet, melynek fénye átvilágítja a már egyszer hasonlatul hozott izlandi pátot, s meglátjuk, hogy e kétféle elnyomatás nem ugyanaz, az egyik erkölcsös cselekedet, mert annak normái igazgatják, a másik erkölcstelen, mert egy nemzet életére tör. Mindig a perspektívahiány, amit fel kell fedeznünk, s a tettek erkölcsi színezete előtti vakság, mely nem lát tartalmat, csak az üres formák ködlő kontúrjait.

Szóval a fegyelemhiány sem nem Kálvin, sem nem Kossuth vagy Eötvös találmánya, hanem a közelmúlt zavaros szemlélete, amit néhány jelszó füstölgő korma világít. Lehet fegyelmezni a mai pedagógiában is, szinte fellélekzünk, mint az elfelejtett nevek hallatára. A következőkben ezt nagyon komoly megfontolás tárgyává szeretném tenni, mert amit teszünk, az az első lépés, s a kijárt út most még nem irányít.

Minden lélektani fejtegetést mellőzve meggondolásainknak csak a végszavait közlöm. Az egyik az, hogy a testi és a lelki jelenségek mindennél szorosabb kölcsönhatásban lévén egymással, nincs lelki fegyelmezés testi fegyelmezés nélkül. Szokás beszélni testi intelligenciáról, ami azt jelenti, hogy külső összeszedettségünk jele a belső tartalomnak. Egy fejmozdulatból meg lehet állapítani, hogy milyen élénk a szellem, amely belül lobog, s az, ahogy a fej elhelyezkedik a nyakon, mutatja az éber öntudatot. A lógó fej, lógó végtagok, bumfordi tekintet a kulturálatlanság ősi jellegzetességei, fel kell villanyoznunk az ilyen növendéket, hogy a kultúrember nagyobb benyomását keltse. Ehhez mérten serkentsük szellemi frisseségre. Ne tűrjük, hogy a felszólításra percek múlva álljon fel, s immel-ámmal kezdjen a legegyszerűbb mondanivalókba. Az elevenség a lelki energia jele, s ezt követeljük meg külsőségeiben is.

A külső dolgok a belsőkkel összefüggnek, s ahol a növendék bensője nem elég fogékony még a lelki hatások befogadására, ott a külsőn keresztül kell megfognunk s vezetnünk.

3*