Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet
Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet. 369 létére rá kell nevelnünk, amiben erkölcsi törvény megnyilatkozik, már most előre hangsúlyozzuk. 3. A harmadik út, melyen a fentiek alapján megalkotott világnézetünkben a fegyelem szükségességét felismerjük, az a lelki háztartás analóg berendezettsége a fizikai és erkölcsi világgal. A lélek is szervezett erők összege, ahol minden összefügg mindennel, s ha egyetlen lelki mozzanat kiüt a nagy együttesből, kóros és ferde lesz a lelki élet minden vonalon. A fegyelmezetlenség nem más, mint a lelki erők megszervezetjensége és széthullása ; gazdátlan akol, ahol irányitó értelem nélkül nincs rend és összműködés. Ismét gyakorlati kérdés lesz, de annyi belőle idetartozik, hogy bárhol kezdjük meg a lélekben a rendszerezést, kihat a lélek egész területére. Korunk előbb jellemzett világnézeti befejezetlenségére vall, hogy amikor a lelki élet egységét nagyon helyesen felfedezte, s hol jól, hol rosszul ráépítette az egész didaktikát, sehol vétkesebben el nem hanyagolta, mint az akarati és erkölcsi nevelés terén. Elfelejtették, hogy az akaratnak még oly izoláltnak látszó erőkifejtése is, mint a könyvnélküli tanulás, vagy az elvont gondolkodásnak minden őslajhár ösztönünk ellenére való ránkerőszakolása is erősíti az akaratot és a jellemet minden irányban. A „minek az, úgyis elfelejti“ és „készséget adjunk, ne tárgyi tudást “-féle pedagógiai zsargon ott nyüzsög már a világ minden tanyai zugában, de hogy egy megtanult nyelvtani szabály, vagy matematikai definíció a maga zárt logikai fel- építettségével beleágyazva az ifjúi agyba, a sejtek mily tömegét fogja e logikai épületbe becementezni, s hogy ez a jellem mily megszilárdulását fogja eredményezni, vétekké kiáltották még csak kutatni is. „Ne kínozzuk a gyermeket“, „.Játék kell annak, nem tudomány“ s más efféle csecsemőgondozó szállóigék hefészkelődtek előbb a népiskolába, majd a középiskolába, s maholnap már az egyetemre is, és azt a kérdést, hogy hol kapja meg a serdülő ifjú az élet komolyságához szükséges lelki edzettséget, azt a filantropizmus minden álhumanizmussal tarkázott leplével kendőzzük. A lélek élő organizmus, s ahogy a testnél a kisujjon támadt fekély az egész szervezetet megfertőzi, úgy hat a lélek egész organizmusára a bárhol megengedett pongyolaság és fegyelemhiány. Ma otthon felejtette az ifjú a tollát, holnap sajátmagát felejti otthon. Holnapra nem készül, mert legfeljebb egy kitalált mesével kimenti magát, holnaputánra még a mesét is a tanár találja ki helyette. Olyan világos ez, hogy csak egy kis józan tapasztalat szükséges hozzá, de nem juthat szóhoz semmi tapasztalat, mert a legújabb divat elhomályosítja, mint a tavalyi ruhát. íme, a kiépült világnézet nélkülözhetetlensége minden jelenkori káoszban, s itt az indoka, hogy mindent ezen kezdtünk. S mindenek fölött szükséges ez a református nevelő számára, akinek kötelessége mindent magasabbról nézni, mert hittételei nem a világ változó szelei után igazodnak, hanem sub specie aeternitatis világítanak minden rombolás és építés fölött.
