Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 8. szám - Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet

368 Bartók Miklós: Fegyelem és világnézet.

vett, száz és száz esztendő millió és millió emberének erőfeszítése, esze. akarata. Mind erkölcsi törvény akarta, hogy dolgozzanak, mind kérlelhetetlen kényszerűség, hogy éhen ne haljanak, s ha valakinek többje volt a betevő falatnál, erkölcsi kényszer diktálta, hogy gyűjtsön, s tőkéjével még több gépet gyártson. Mindenütt törvény és törvény, amely egy percre sem szűnik meg érvényesülni, s nagyobb képtelenség nem lenne annál, mintha egyszer a törvény elhallgatna, s vagy az emberek halnának meg tétlenül, vagy a gépek állnának elő maguktól. A létező dolgok osztályrésze mindenütt az alávetettség, s szigorú fegyelem őrködik a fölött, hogy kivétel ne legyen.

2. Filozófiai spekulációhoz nem szokott elme talán túl allegorikusnak találná, ha ezt a kozmikus törvényt egyszerre alkalmaznék a nevelésre, s ezért, bár érték szempontjából a legfőbb s legutosó volna, ide iktatjuk átmenetül a következőket:

Minél magasabbrendű valamely lény, annál inkább tudatára ébred a benne érvényesülő törvényszerűségnek, s így születik meg az erkölcs fogalma, mely nem más, mint felismerésejannak, hogy felsőbb erők nyilatkoznak meg bennem. Ekkor az ember már nem csupán gépiesen, hanem tudatosan követi ezeket, melynek terhét gyengébb énje folyton érzi ugyan, de mégis örül rejtett erői kiélésének s annak a sejtelmének, hogy a világmindenségben szerep jutott neki. Ez is alárendeltség, de olyan, amellyel a tisztség érzése jár, aki ezt nem érzi, örök lázadója lesz egész világának.

Fokozat van tehát az öntudatlan alárendeltségtől fel az erkölcsi belátásig, de nem a törvények kényszerében, mert az változatlan a kődarabtól egész a prófétáig, hanem az ezt kísérő tudat világosságában, a törvény elfogadásában, vagy az ellene való lázadozásban. Az igazi erkölcs a lélek világosságának az a foka, amikor a törvény felismerésében az önmagam felismerése is ott van, részesnek érzem magam a teremtésben, s ezt Isten kegyelmének tartom. Nincs kibúvó tehát a Mindenség nagy hierarchiájából, ha nem vetem alá magam önként, a lázadó számkivetettségében csak a szolgaságom érzése fokozódik. Hányszor pirostintázza meg életművünket az Első Mozgató, s nem káromolhatjuk, mert megrontja gondtalan életörömünket ! De Gurlitt káromlásra tanítja a gyermeket, aki pedig természetesnek veszi, hogy kisebb, és parancsolnak neki. És Adler, amikor a gyermek lelkét szentnek nevezi, mennyire megszentség- teleníti, amikor nem engedvén a tisztelet érzését beleplántálni, elfordítja tekintetét Attól, Akinek tisztelete legfőbb vigasztalása lesz, ha majd felnőve az Iránta való kötelezettségeinek a súlyát a váilain érzi.

Fokozatról beszéltünk, s majd előadásunk gyakorlati részében fogjuk bővebben kifejteni, hogy a fejletlen gyermeki lélektől nem lehet kívánni, hogy a legmagasabb erkölcsi törvényeket önként tiszte jo. De hogy később erre képessé váljék, mindennek a tiszte-