Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Péter Zoltán: A debreceni református kollégium ifjúságának telepítési mozgalma
Dr. Péter Zoltán: A debreceni kollégium telepítési mozgalma. 349 megmarad, állandósul, ha idejében nem gondoskodunk szerves összeköttetésről diákjaink lelkülete és cselekvő élete között ebben a vonatkozásban is. Ha valahol, akkor a szorosabb értelemben vett nevelés terén van szükség a tanulók „öntevékenységére“. Itt kell belekapcsolódni a lehetőség legszélső határáig a diákok életének a hallott erkölcsi tanítások és elvek értelmi feldolgozásába. Erre keresni kell az alkalmat. Egyoldalú értelmi képzés, pl. a nemzeti nevelés terén egyes államokban divatba jött politikai kiképzés magában nem sokat jelent. Nem elég egyszerűen arra utalni tanítványainkat hazafias nevelésünk kapcsán, hogy majd felnövekedve lesz alkalmuk a nemzethez való ragaszkodásukat, hűségüket tettekben megnyilvánítani. Ennek is megvan a maga jelentősége, de kb. úgy viszonylik hatásfokban a cselekvő hazafisághoz, mint képzeteink intenzitása érzeteinkéhez. Alábbiakban nemzetnevelésünk egy olyan kitűnő alkalmát szeretném ismertetni, amely speciálisan magyar jelenség, és kiválóan értékesíthető nemzeti nevelésünk hatásának felfokozására. A debreceni református kollégium ifjúságának úgynevezett telepítési akciója, ha más iskoláinkban is követésre talál, bőven nyújt majd különféle alkalmat tanároknak és tanítványoknak egyaránt cselekvő és közös részvételre a nemzet jövőjének aktív munkálásában. Az Anschluss lidércnyomása alatt született meg a kollégium egyetemi internátusának lakosai körében ez a mozgalom. Valami ellenállhatatlan belső sugallat azt parancsolta nekik, hogy tenniük kell valamit. Ennek leküzdhetetlen kényszere alatt indultak meg az első tervezgetések. Több előkészítő megbeszélés után egy házi teaestély alkalmával, március 28-án megállapodtak az alapelvekben. Cél : a Dunántúl megmentése egy második Erdély sorsától azáltal, hogy földjét sokgyermekes tiszántúli magyarokkal telepítsék be, akik ott földet, házat kapjanak. Függetlenül a politikai földreformtól és egyáltalán minden politizálástól, egyszerűen egy család ilyetén való áttelepítésével szimbolikus jelentőségű tettet akartak felmutatni a magyar társadalomnak, parányiságában is heroikus áldozatot figyelmeztetésül, hogy ütött az utolsó óra a magyar nemzet felett. Ha mások is követik a példát, az egykével sújtott vidékek lakosságát így egészséges gondolkozású sokgyermekes magyarokkal lehet pótolni. Az első telepítéshez teljesen önkéntes hozzájárulással a kollégiumi ifjúság adja össze a pénzt. Senkit fel nem szólítnak adakozásra, nem gyűjtenek (még maguk között sem), mert a gyűjtés ellenszenves, hanem saját áldozatukkal példát mutatnak, és várják, hogy másokban, a társadalomban is felébredjen a nemzeti felelősség és áldozatkészség szelleme. Az első telepítéssel a kollégium keretei között maradnak. Csak még a kollégium középfokú tagozatainak ifjúságával ismertetik az akciót állásfoglalás céljából, hogy így az első telepítés az egész kollégiumi ifjúság egyetemének közös műve legyen. Nem csinálnak semmiféle propagandát, memorandumozást
