Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Péter Zoltán: A debreceni református kollégium ifjúságának telepítési mozgalma
350 t)r. Péter Zoltán : A debreceni kollégium telepítési mozgalma. és kiáltványokat. Eleve tudják, hogy egynél több telepítésre nem telik az erejükből, talán ahhoz is évek sorának áldozata kell, de érzik, hogy a kollégium 400 éves jubileumára így mutatják be legméltóbb hódolatukat. Ez alapelvek megállapítása után a megbeszélésen jelenlévő 160 egyetemi hallgató, akik mind szegény sorsúak, s a kollégium jótéteményéből tartják fenn magukat egyetemi pályájuk alatt, nyomban felajánlott 1200 P-t, az egyénenkénti megajánlások összeírásánál ez az összeg 1800 P-re emelkedett. Az iskolai év végéig mind az utolsó fillérig be is folyt. A hallgatók lemondtak hetenként egy vacsorájuk feltétéről, év végén visszajáró kulcs- és könyvbiztosítékukról. Felajánlották iskolai ösztöndíjaik, legációjuk bizonyos százalékát, azonkívül készpénzben is tekintélyes összeget adtak. Az ifjúság megbízottai tanári karunkhoz kérelemmel fordultak, hogy engedjük meg mozgalmuk ismertetését a gimnáziumi tanulók között. Tanári karunk nemcsak ehhez járult hozzá, hanem a maga részéről 600 P-t ajánlott fel a mozgalom céljaira. Minthogy az egyik alapvető elv az volt, hogy meg kell őrizni a mozgalom ifjúsági jellegét minden vonatkozásiján, intézetünkben sem a tanárok vették kezükbe a dolgot, hanem az egyetemi hallgatók kiküldöttei tartottak ismertető előadásokat az önképzőkörökben a nagyobb tanulóknak, s felkérték őket, hogy az alsó osztályok növendékeivel pedig ők ismertessék meg a hallottakat. A gimnáziumi ifjúság határtalan lelkesedéssel csatlakozott az akcióhoz. Osztályonként két tanuló írta össze a teljesen önkéntes megajánlásokat. A tanulók tetszés szerint egyszerre vagy többízben fizethették be a felajánlott filléreiket. A befizetéseket is tanulók gyűjtötték össze. Természetes azonban, hogy a tanárok is elejétől fogva lelkes érdeklődéssel kísérték a fejleményeket, segítségére voltak a kisebb tanulóknak, ellenőrizték az osztálymegbízottak működését, érdeklődésükkel táplálták a tanulók lelkesedését. Nyomatékosan hangsúlyozták előttük, hogy ne szüleiktől kérjenek pénzt erre a célra, hanem bármily keveset is, de a sajátjukból, megtakarított, félretett pénzükből adjanak. Ilyen körülmények között folyt az adakozás, s eredményképpen intézetünk alig 800 növendéke mintegy 1200 pengőt ajánlott meg és fizetett ki az iskolai év végéig a telepítésre. A kollégiumi polgári iskola és tanítóképző tanári karának és ifjúságának hozzájárulásával 4000 P-re kerekedett ki az egész kollégiumi ifjúság adománya. Ennyivel már le is lehetett bonyolítani az első telepítést. Baranyai református lelkészek információja alapján több ajánlatot kapott a mozgalom vezetősége, mindegyiknél idegen kéz elől kellett volna menteni a magyar vagyont. A megkérdezett lelkipásztorok egybehangzóan azt írták, hogy elsősorban házat kell vásárolni a telepes számára, aki így megveti ott a lábát, és annyi feles-földet kap, hogy azon meggazdagodhatik, s idővel a maga erejéből földet is szerezhet a házhoz. Végül is egy matolcsi (Szatmár megye) származású derék földműves család számára Drávafokon
